97. A VEREKEDŐ EGYHÁZ
97. A VEREKEDŐ EGYHÁZ
(Párizsi levél)
Szomszédomban, a rue Legendre-ban, tegnap, vasárnap Krisztus nevében nagy verekedés volt. Majdnem elpáholtak engem is a rendőrök, engem, a békés kíváncsit. A francia Szent Imre-ifjak ordító köpdöső csordájába sodródtam be tudniillik.
A francia Szent-Imre-ifjak miért ordítottak és köpdöstek? Mert fölbérelték őket klerikális bolondok és gonosz papok. A rue Legendre-ben ugyanis, egy ősi szerzetes-kápolnában, mise volt. E mise miatt tört ki a forradalom az elegáns Monceau-negyedben.
Tudniillik ez a mise Róma-ellenes, Egyház-ellenes mise volt. Fölszentelt, komoly, katolikus pap mondta e misét, de franciául mondta. Egy érsek is eljött e misére Amerikából. Az érseket Vilatte-nak hívják. Egyetlen hibája az, hogy nem a római pápa nevezte ki érseknek, hanem az antióchiai pátriárka.
Az antióchiai pátriárka magát Szent Péter legtörvényesebb utódjának tartja. Mindenesetre van annyi jogcíme és bizonyítéka, mint a római pápának. Ugyanazt a kereszténységet, ugyanazt a katolicizmust hirdeti, mint Sarto pápa. De nem akar a világ fölött uralkodni. S hagyja, hogy minden ország katolikusai a maguk nyelve és ízlése szerint imádkozzanak.
Az én negyedemben tehát az Egyház és Állam szétválasztásakor megalakult a Róma-ellenes katolikus Egyház. A címe: francia, apostoli és katolikus Egyház. Éppen olyan, mint a római katolikus, csak a misét nem latinul tartja. S fütyül ő szentségére, az internacionális, római katolikus pápára.
A gyülekezet, az új Egyház tagjai mívelt, katolikus franciák. A mise szép, rendes, törvényes volt. S a római, klerikális kamaszok fölbiztatva mégis berontottak a templomba és megzavarták, illetve meg akarták zavarni több száz ember áhítatát.
S ezek panaszkodnak a világ előtt, hogy Franciaország nem tiszteli a vallásszabadságot. S ezek mernek a hazafiság nevében beszélni. Akik nem tűrik az olyan katolicizmust, mely francia. Mely nem latin misés és nem internacionális. Valóban a római Egyház szinte igazolja egy volt fiának, de nagy ellenségének, a francia közélet nevezetes szereplőjének ezt a mondását: – Az Egyház megérett végre a pusztulásra. S isten is el akarja veszíteni, mert végérvényesen elvette az eszét.
Így volna?
Párizs, február 4.
Budapesti Napló 1907. február 7.
A. E.
