162. JEGYZETEK A NAPRÓL
162. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Nasi – a börtönben
Nasi – a börtönben
A kamorrák és maffiák Olaszországa megemberelte magát. Nasi ex-minisztert, aki annyira emlékeztet bennünket itthon valakire, börtönbe csukták. A szép nevű Regina Coeli börtön őrzi a híres urat. És most lázadjon föl újra Trapani, a Nasi választókerülete. Lázadjon föl egész Szicília, Szardínia és fél Olaszország. Ezt a szégyenes komédiát Európa és a világ előtt nem tűrhette tovább még Olaszország sem. Ez talán most már végre komoly letartóztatás lesz? Nasi urat jól fogják őrizni a Regina Coeliben s nem lesz belőle ismét politikai menekült? A képviselő úrból, a tolvaj hazafiból, az ex-miniszterből, a demagógból, a gazemberből.
De nem lehet mégse megjósolni, mi lesz s mi lehet még a Nasi-ügyből. Egy bizonyos, hogy halhatatlan példája lesz annak, hogy a mi századunkban milyen olcsó gazemberek lehettek drága hazafiak.
II.
Francia diákok Németországban
Francia diákok Németországban
Gambetta Sedan után diák-regimenteket csinált Franciaországban. Franciaország mai férfiait arra tanították az iskolában, hogy kell a Rajnán rohamban átlépni. Hogy kell golyót lőni Elzász-Lotaringia elrablóiba. És ma átlépik bizony a francia diákok a Rajnát. De éljenző deputáció s lelkes szónoklat várja őket. Vakációkon francia és német családok kicserélik gyermekeiket. És diák-expedíciók járják be a két országot. Francia tanárok elviszik látni és okulni Németországba diákjaikat. A németek már előbb is elvitték az övéiket Párizsba s máshová. Egy kölni távirat érdekesen beszél erről a változásról. A Rajna mellékére megérkezett egy diákcsapat. S az üdvözlő beszédre a vezető francia tanár azt felelte, hogy ez a diákexpedíció nemcsak a nyelv fejlődését és a kultúrát akarja megismerni Németországban. Ha most francia diákok jönnek Németországba, egészen más érzéssel jönnek, mint ezelőtt. Nem gyanakvással nézik ezt a nemzetet, amelyet nem ismertek idáig. Hanem azért jöttek, hogy megtanulják: miként dolgoznak, miként gondolkoznak, miként éreznek Németországban.
Hogy százezerszer, az unalomig kell az ilyesmire rámutatni, különösen nálunk Magyarországon. Hogy milyen egyeztető, milyen legfőbb minden: a kultúra akarata és szeretete. A kultúra békít, hódít s olyan gyönyörű eseményeket produkál, amilyenek a vérszagú históriában sohse történtek eddig.
III.
Az emberséges Andrássy
Az emberséges Andrássy
Az egész világon emberség és könyörület ébredt föl a gyermekek iránt. A gyermek iránt, aki nem tehet róla, ha az ő apját törvénytelen szerelmes alkalom vezette az anyjához. A mai rendben minden irgalom kevés a törvénytelen gyermek iránt. Csak a mi miniszterünk, aki a törvénytelen gyermekek minisztere is, sokallja még azt is, ami az új éra előtt Magyarországon megindult. Utólagos házassággal törvényesített gyermekek keresztlevelébe már nálunk se ragasztják a kincstári bélyeg mellé a szégyenbélyeget is. De Andrássy miniszter nagyúri, feudális lelke sokallja a humánus szecessziót. Ő most másként intézkedett: ha a szülők törvényesen egybekelnek, de nem kívánják törvényesíteni előző gyermeküket, hát az marad tovább is fattyú, az anyja nevén. Beillik ez gyönyörűen abba a rendszerbe, amelynek Apponyi a minisztere. Minden vonatkozásban mindenkitől meg kell kérdezni, milyen vallásban született. Ha magyar a neve, érdeklődni kell, így, e néven hívták-e mindig. Törvényes, utólag törvényes, törvénytelen vagy utólag is törvénytelen-e? Mert nincs ez a társadalom eléggé szétzüllve, mert túlságos sok volt már úgyis itt az emberség és a demokrácia.
Budapesti Napló 1907. július 17.
Lellei
