196. PIUS PÁPA ÉS A NŐK
196. PIUS PÁPA ÉS A NŐK
– Az egyház tud bánni az asszonyokkal is –
A Vatikánban, a Vatikánban, ceruzánk majdnem a magyar humor-vers egyszínű és unalmas kertjébe ugrik be. A Vatikánban nem fogják tűrni az asszonyokat: Pius pápának ez a legújabb reformja. Mert akármilyen furcsának tetszik egy Péter-fillér-adózó magyar hívő előtt, eddig asszonyok is éltek a Vatikánban. Vatikáni hivatalnokok, alkalmazottak feleségei és lányai, valamennyien hitelesítve a hét szentség egyik legsúlyosabbjával, a házassággal. Az asszonyok törvényes hitvesek, a leányok törvényes házasságból eredő leányok. És Pius pápa mégse tűri őket, mivel az ő erkölcsi fölfogása szerint az asszony egy két lábon járó szégyenfolt. A Vatikán asszonyai párizsi divatlapok szerint öltöznek. A Vatikán asszonyai színházba, hangversenybe járnak s olykor éjfél után kerülnek haza. Az Egyháznak ez rémítően árt, mert például még sohse történt meg, hogy egy pap éjfélig kimaradjon. Pius pápa tehát inkább egy dépendance-t fog a Vatikánhoz építeni s odatelepít[i] a Vatikán asszonyos, családos embereit. Heine verse jut az eszünkbe, az isten bocsássa meg nekünk. Óh Vatikán, maradj meg tovább is tisztának, szépnek és szendének.
Ha foglalkozásunk és szokásunk volna az olcsó viccek gyártása, hamar elintéznők a dolgot. Azt mondanók, hogy Olaszország papsága mostanában csakugyan bebizonyította, hogy nincs okvetlenül nőkre szüksége. A kolostorbotrányok során néhány kolostorról kiderült, hogy isten reverendás szolgái dacosan el tudnak fordulni a nőktől. Sőt tüntetően a férfiaknál keresik azokat az illúziókat, amiket általában ma még nőknél keres a férfiember.
Azonban olcsó viccekkel nem szoktunk komoly kérdések elől kitérni.
Tetszik nekünk, hogy Pius pápa olyan bátorsággal képzeli be magát a tizenharmadik századba. Minden szava, gesztusa, tollvonása ezt bizonyítja s ez nekünk jól esik.
Egy dologban van némi modernség őszentsége körül s ez a modernség is egyike a legrégibb modernségeknek. A pénzt kedveli és míveli Pius pápa s a pénz kedvéért még a Rothschildokhoz is küld nunciust.
A pénz után rangsorban rögtön az asszony következik. Nagy kérdés, hogy aki pénzzel tud bánni, annak nem törhet-e bele a bicskája az asszonyba?
Mi nem vagyunk rossz emberek, de kötelességünket teljesítjük. A vallásos magyar nőkhöz fordulunk ezennel. Tessék, hölgyeink, misére járni, gyónni s rózsafüzéres akciókat csinálni. Tessék, Péter-fillérek érdekében buzgólkodni, meghálálják a Vatikánban. A pápa szerint, aki csalhatatlan, az asszony a legutolsó személy. Az asszony, a nő, olyan szégyen, akit ki kell tiltani tisztességes helyről. A Vatikán nem tűri a nőket az Egyház tisztessége nevében. Nos, hölgyeink, önök tovább is lelkesedjenek az Egyházért és a pápáért. Ez logikus, ez illik az asszonyokhoz s éppen azért gyanús nekünk ez az egész pápai reform. Ez a Pius pápa nem nőgyűlölő, csak nőismerő. Miként a magyar paraszt mondja, az asszony verve jó. Nyilván az olasz paraszt is így gondolkozik s mikor Pius pápa súlyos sértéssel illeti a női nemet, alapjában ravaszul hódítja az asszonyokat, az Egyház támaszait, a misére járogatókat és gyónókat s úgy bánik velük, ahogy megérdemlik.
Budapesti Napló 1907. augusztus 25.
A. E.
