210. JEGYZETEK A NAPRÓL
210. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Andrássy és a törvénytelen gyermekek
Andrássy és a törvénytelen gyermekek
Anyakönyvi kivonatot kér a fia számára Budapesten vagy máshol egy apa. Iskolába akarja beadni a fiút, aki neki öröme, reménye, drága vagyona. Voltaképpen a fiú anyját sohase vette volna el feleségül a fiú nélkül. S mikor megkapja a kivonatot, elsápad, felhördül:
– Az én fiam törvénytelen gyermek, az én fiam?
– Igen az ön fia törvénytelen gyermek Andrássy miniszter őnagyméltóságának egy új rendelete szerint.
– De hiszen én azért vettem volt el ennek a fiúnak az anyját, hogy ez a fiú törvényesen az én fiam legyen. Nekem azt mondták, hogy az egybekelés és a fiúnak az elismerése után a törvénytelen születésnek az emléke is meghal.
– Hja, mi akkor azt hittük, de most Andrássy kegyelmes úr mást mond. Tessék új, külön, szabályos, törvényes, hosszú, körülményes stb. eljárást indítani, akkor a fiú Andrássy őnagyméltósága előtt is törvényes lesz.
Beszélik, hogy az anyakönyvvezető hivatalokban valóságos tragédiák játszódtak le mostanában, mióta a belügyminiszternek az az embertelen rendelete a törvénytelen gyermekek törvényesítéséről, melyről akkor nyomban méltóan kemény véleményt mondtunk, megjelent. Ebben az országban úgyis egyre kevesebb kedvük lesz az embereknek utódokról gondoskodni. Most már ne lehessen a törvénytelen gyermekről lemosni a törvénytelenség bélyegét. Andrássy Gyula fog gondoskodni majd szent házasság révében arról, hogy gyermek, leendő adóalany, katona és cseléd-anyag elegendő legyen?
II.
Barkóczy, a buzgó statisztikus
Barkóczy, a buzgó statisztikus
Valaki figyelmeztet bennünket, hogy Apponyi jobb keze, báró Barkóczy miniszteri tanácsos úr jós lélek. Három-négy évvel ezelőtt már hirdette, hogy jön az igazság ideje. Már akkor statisztikus volt Barkóczy s az volt a nézete, hogy minden téren a felekezeti arányszámoknak kell érvényesülniök. Fogadkozott is, hogy ő ezt a tanároknál meg fogja csinálni s hogy katolikus tanár lehet több a katolikus arányszámnál, mert a katolikus vallás az uralkodó vallása s uralkodó vallás. (Csak úgy véletlenül ide írjuk Barkóczy úrnak egyik jeles fogását. A kir. kat. gimnáziumokba az állam nevez ki katolikus tanárokat. Mostanában, ha a laikus állami gimnáziumokban üresedés van, Barkóczy áthelyez tanárokat a kir. kat. gimnáziumokból. Az így megüresedett helyekre már aztán csak katolikusokat lehet kinevezni.) Jönni fognak a többi Barkóczyak is. Az ügyvédi diplomákat is buzgó, lelkiismeretes felekezeti statisztika szerint fogják kiosztogatni. Egész Magyarország így lesz berendezve: a felekezetek számaránya szerint. Kivéve olyan tereket, ahol magasabb szempontok némely felekezet teljes kizárását követeli[k].
Egyszer Párizsban valami magyar pörben diplomáciai közvetítéssel francia bíró hallgatott ki mint tanút. A francia bíró készen kapta a magyar bíróságtól a kérdéseket, amelyeket hozzám intézett. S mikor azt kellett kérdeznie, hogy milyen vallású, el kezdett nevetni. Megmondtam, hogy ev. ref. s én is nevettem, de keserűen. Franciaországban hihetetlenül komikus hivatalosan megkérdezni valakinek a vallását. Ez mindenkinek legprivátabb dolga, mint a fürdés. Ezt legföljebb csak a papom kérdezheti tőlem s az is csak akkor, ha ezt megengedem neki. Magyarországon azonban a feketeség úgy szétömlött s az Apponyi–Barkóczy-éra olyan szépeket ígér, hogy itt már nemsokára kínpad is jön a deres után s jaj lesz annak, aki misére nem jár.
Budapesti Napló 1907. szeptember 13.
A. E.
