235. AZ ANTOINE-SZÍNHÁZ ÚJ DARABJA
235. AZ ANTOINE-SZÍNHÁZ ÚJ DARABJA
Az Antoine-színház mostanában egy érdekes és értékes darabot hoz színre, Georges Thurner új drámáját. A Bluff-nek – ez az új darab címe – hőse Hardouin doktor, aki a tüdővész-szérumot felfedezi s bár később csalatkozik találmányában, a nyomor kicsikarja tőle, miáltal a becsületes és nemes orvos teljesen összetörik. Ez Hardouin doktor tragikuma. Évekig foglalkozik ennek a találmányának tökéletesítésével, de sokkal lelkiismeretesebb, semhogy a szérumot gyógyszerül is alkalmazza. Tudja, hogy ez a szer a tüdővészt eleinte látszólag teljesen megszünteti, de az életerőt csökkenti, sőt halált is okozhat. Hardouin gondokban őszült meg, szegény ember maradt. Felesége hiú, fösvény, fia semmittevő és semmirekellő világfi. Két lánya közül az öregebbik, Teréz, elvirágzott, vakbuzgó vénkisasszony, a fiatalabbat, Françoise-t pedig egy tehetős fiatalember akarja elvenni feleségül, de a lánynak nincs hozománya. Ehhez járul még az, hogy Hardouin doktor kénytelen egy jövedelmező szanatórium vezetését fiatalabb orvostársának, Rousselet-nek átengedni. Így az öreg doktort feleségének és fiának kérése megejti s kényszerül nem kész találmányával kilépni a világ elé. Ekkor követi el a „bluff”-öt. Beoltja a tüdővészes cselédlányt, Máriát és – csodák-csodája – a beteg állapotában javulás mutatkozik. Hardouin híres orvossá lesz, a tüdővészesek valósággal sereglenek a csodadoktorhoz. Boldogság ragyog a szegény doktor házában, de a jólét hazugságra és emberáldozatokra van építve. Össze kell roskadnia, Hardouin kétségbeesik. Fölfedezi, hogy a cselédleány az ő hibája folytán a tüdővész utolsó stádiumába jutott s megtudja azonkívül, hogy a fia a leányt el is csábította. Az orvos, aki azelőtt oly büszke volt tudományos becsületére; bensőleg teljesen összeroskad. A tragikumát külsőleg enyhíti az, hogy Rousselet doktor megkéri lányának, Françoise-nak kezét. Ez azonban változást sem hoz az orvos életében. Ő, aki becsületes és emberboldogító ideákkal indult meg pályája kezdetén, a kenyérharc küzdelmében elveszti hitét, ideálját és a becsületét.
Budapesti Napló 1907. január 15.
