248. NAGYKÁROLY
248. NAGYKÁROLY
No, nemhiában élt Nagykárolyban gróf Károlyi István. Ez a legtipikusabb, legsemmibb és leggőgösebb magyar nagyúr. Nagykároly a maga eladandó mandátumával tovább – szimbolizál. Csupa érdekesség, ami a nagykárolyi mandátum körül történik. A zsidó pártelnök sír a negyvennyolcas gyűlésen, hogy gróf Károlyi Gyula nem akar a Pista képviselő utódja lenni. De rögtön kacagó lesz a hangja, mert viszont gróf Károlyi Mihály esetleg kegyes lesz képviselni Nagykárolyt. Ugyancsak ez az elnök tudja, hogy a néppárt köpi a markát erősen. De azért, ha Mihály gróf nem vállalja a dolgot, negyvennyolc ide, negyvennyolc oda, megválasztják, ha gavallér fiúnak bizonyul, a néppártit. A kis helyi stréberek is rázzák a rongyot. Az egyik a Majos-ügyben akarja utasítani a leendő képviselőt. A másik vádolja az elnökséget, hogy nem elég üzleti belátással ajánlgatja föl a mandátumot. A harmadikban a hazafi szólal meg. Hogy ne civódjunk, mert még egy közönséges román alak lesz a képviselő. A negyedik, az ötödik, a hatodik… Nincs szebb dolog ma Magyarországon, mint mikor a nép képviselőt választ. Pláne ha olyan nagy űrt kell betölteni, mint amilyet gróf Károlyi István hagyott maga után, – a kutyafáját.
Budapesti Napló 1907. augusztus 11.
