15. KIS SZENZÁCIÓK PÁRIZSBÓL
15. KIS SZENZÁCIÓK PÁRIZSBÓL
(Párizsi levél)
I.
A költöző Morgue
A költöző Morgue
A párizsi Morgue-ot, a híres Morgue-ot bizonyosan elviszik mai helyéről, ahol az élet útjában van. De akármilyen nagy város is Párizs, nem akad benne hely a Morgue-nak. Úgy volt már, hogy a Pont-Neuf tájékára helyezik ezt a permanens temetőt, ezt a halottak menedékházát. Föllázadt az egész Párizs a terv ellen, s kezdtek új hely után nézni. Most már megvolna a Morgue helye a Mazas-téren, Párizs tizenkettedik kerületében. És ez is bajosan fog sikerülni, ez az új terv. Az egész tizenkettedik kerület lakossága tiltakozik az ajándék ellen. Meetingeket tartanak, plakátokon, repülő papírkák ezreivel tiltakoznak. A Morgue nem talál helyet ebben a városban. Az élő emberek irtóznak a halottak közelségétől. Hátha még a halottak a legszomorúabbak és legidegenebbek, mint a Morgue halottjai.
II.
Akit Szenvedésnek hívnak
Akit Szenvedésnek hívnak
Hatalmas férfiú, ötvenévesnek látszó, valóságos Herkules, egy megrokkant Herkules állított be egy párizsi étterembe. Evett, ivott, mohón, kiéhezetten, s mikor a számlát hozták, hívatta a tulajdonost.
– Uram, valóban kitűnő ebéd volt ez az ebéd. Pénzem azonban nincs, tehát nem fizetek.
Amíg a főnök rendőrökért küldött, az ismeretlen férfiún dühroham tört ki. Mintha a bibliai öreg Sámson példáját akarta volna utánozni. Össze akart dönteni mindent s legyilkolni mindenkit. Rendőrök s becsődült utcai járókelők csak nagy nehezen bírták megfékezni. De amikor ártalmatlanná tették, meg is kínozták alaposan. Most a rabkórházban fekszik véresen és nagyon szomorúan. Napok óta hiába kérdenek tőle akármit, ő csöndesen, csökönyösen ezt hajtogatja:
– A nevem: Szenvedés, az apám: Balsors, az anyám: Nyomor.
III.
Hervé és tanítványai
Hervé és tanítványai
Hervé és az antimilitaristák újabb üldözése óta látszik csak meg igazán, hogy az antimilitarizmus apostolának milyen fanatikus tanítványai vannak. Nem kell a rendőrségnek kutatni, hogy kik a[z] Hervé bűntársai. Nap-nap után négy-öt ilyen jelenet játszódik le Párizs legélénkebb helyein. Megáll egy fiatal ember, mert többnyire fiatalok a[z] Hervé rajongói. Megáll, s elkiáltja magát harsányan, hogy a közeli rendőr bizonyosan meghallja:
– Éljen Hervé, éljen a társadalmi forradalom, vesszen a hadsereg!
A rendőr természetesen szalad, lefülelni a tüntetőt. Ez pedig boldogan megy a börtönbe, csak ezt akarta.
IV.
Gaubert-ék az automobil ellen
Gaubert-ék az automobil ellen
Gaubert és társai kis emberek, de pár nap óta híresek Párizsban. Párizsban tudniillik amilyen nagy az automobil-kultusz, olyan nagy az automobil-gyűlölet is. Az automobil sokasodik, s egyre szorgalmasabban gyilkol az utcákon. Gaubert és társai tehát összeesküvést szőttek az automobil ellen. Forgalmasabb utakon, ahol Párizsba bejönnek a kirándult automobilok, ők esti és éjszakai órákban kőtorlaszokat emeltek. Egész sereg automobilszerencsétlenség történt, habár egyik se halálos. De az összeesküvők hurokra kerültek, s hiába volt mellettük Párizs nagyobb felének a szimpátiája. Egy kivételével valamennyi összeesküvőt szigorú börtönbüntetésre ítéltek. Jóval többre, mint egy-egy sofőrt, aki, már ha elgázol, halálosan végzi el.
Párizs, október 11.
Budapesti Napló 1907. október 16.
– n.
