24. HÍRES NŐK ESETEI
24. HÍRES NŐK ESETEI
I.
Yvette Guilbert a színpadon
Yvette Guilbert a színpadon
Yvette Guilbert drámai színésznő akart lenni, s húsz rendkívüli esztendő árán az is lett. Régi sanzonokat énekelt utoljára Párizsnak, Konstantinápolynak, Londonnak, Budapestnek. Ekkor már lehúzta a híres, hosszú fekete kesztyűket, s már készült Brüsszelbe. Brüsszelben fölavatta magát a komoly művészet papnőjévé. S ha valaha még viszontlátja Budapest, úgy fogja látni, mint Réjane asszony riválisát. Azt mondja Yvette, hogy ő mindent elfelejtett, ami volt: azt is, hogy mint hangtalan énekesnő a café-concert-eken keresztül meghódította a világot. Ez a húsz esztendő nem volt, nincs, s ő az az Yvette, aki 1887-ben megbukott a színházban. Újra kezdi, mintha mi sem történt volna, s ő az lesz, ami akar lenni. Az is lesz, ami akar lenni, s bizonyos, hogy ez a nő drámai művésznőnek termett. De micsoda bolond, rejtett valami a zseni, a hivatottság, íme. Esetleg megvénül az ember, világhírű lesz azáltal, amire nem született. Esetleg meg is hal, ha nem olyan szívós, mint a nagy Yvette és végül, ha már pénze és neve van, bemutathatja azt, amit igazán tud. Különben pedig, ha a világ legrosszabb színésznője volna is, próbáljunk őrjöngeni érte. Megérdemli, s hitessük el vele, hogy ő az, aminek magamagát képzeli.
II.
A Gould-leány új házassága
A Gould-leány új házassága
Van érdekesebb házasság-szenzáció is a Széchenyi–Vanderbilt házasságnál. Férjhez megy újra a Gould-leány, Boni de Castellane gróf elvált felesége. Ez a Castellane–Gould házasság szomorú házasság volt. Az amerikai leány állítólag kétszáz millió frankot vitt a Castellane-palotába. Az öreg Gould s a család még visszakaphatott vagy száz milliót a válás után. Nem azt hinné az ember, hogy egy ilyen mindenképpen balog házasság után egy Gould-leány leköpi az európai arisztokráciát? Leköpi, igenis, leköpi egy amerikai milliárdos leány őszinteségével. Ellenben az ex-grófnőt nagyon elronthatta Európa és az arisztokrata miliő. A Gould-leány férjhez fog menni egy francia herceghez, a Boni de Castellane sógorához. Valószínű, hogy még rosszabbul jár, mint járt a grófi urával. Végre egy hercegnek több joga van komisz férjnek s pazarlónak lenni, mint egy grófnak. De a férfiak kapnak egy új, nagyszerű dokumentumot arról, hogy a nőt nem kell lelkiismeretesen megóvni a csalódástól. A nőnek az a passziója és sorsa, hogy csalódjék, s irigyelni való talentuma, hogy a csalódás nem teszi tönkre.
III.
A gyűlölt Margaret Frey
A gyűlölt Margaret Frey
Miss Margaret Frey amerikai leány, akit gyűlöl s méltán gyűlöl ma minden szép nő. Frey kisasszonyt egy igazán hatalmas szépségversenyen Amerika legszebb nőjének deklarálták. Nincs olyan messze Európa Amerikától, hogy az európai szépségek éppen úgy ne gyűlöljék Frey kisasszonyt, mint az amerikaiak. Most Párizsban egyenesen a Frey kisasszony gyűlölt dicsősége miatt nagy nemzetközi szépségversenyt tartanak. És mondani se kell, hogy a versenyen Frey kisasszony első díjat nem kaphat. S ha Margaret Frey nem okos leány, ebből tragédia lesz. Ha azonban okos leány, akkor már nem leány, mert Amerikában a reklám kincset ér. S ha egy megcsúfolt gazdag férj mellől tekinthet át Európába, igen jól mulathat a párizsi szépségversenyen. Valahogy úgy, mintha Carnegie arról értesül, hogy Szapáry Pál gróf Budapesten ellentrösztöt csinál.
Budapesti Napló 1907. november 1.
Lellei
