32. JEGYZETEK A NAPRÓL
32. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Mádi Kovács Béla
Mádi Kovács Béla
Most már a Lipótmezőn van a bolondul szerelmes Mádi Kovács Béla, tehát hitelesen őrült. Állítjuk és hinni akarjuk, hogy akit Magyarországon lipótmezei bolonddá ütnek, az tizenhárom próbás bolond. Ilyen állapotában a dolognak és Mádi Kovács Bélának, kíváncsiak vagyunk valamire. Ifj. Korányi Frigyesnek és feleségének mi a véleményük a nyilvánosság jogáról? Hangsúlyozzuk, hogy nekünk kötelességünk Mádi Kovácsban bolondot látnunk – azután, hogy a Lipótmezőn van. De ugyanakkor kötelességünk megállapítani, hogy a Korányi-párral injuria történt. A bolond Mádi Kovács Béla szerelmes Korányinéba. S a hírlapok nemcsak megnevezik Korányinét, de megírják azt is, amit a bolond szerelmes az ő szerelméről fantáziál. Ez se nem mulatságos, se nem kényelmes eset, habár magunk a nyilvánosság legszélesebb jogát hirdetjük. Valóság, hogy szép dolog volna, ha a társadalom minden kis atomjában publicizálódnék. De ez a mai társadalomban lehetetlen, s a Korányi-párnak igaza van, ha méltatlankodik. Azért, mert valaki bolond beleszeret a feleségembe, én feleségestől álljam az egész világ szemérmetlen kíváncsiságát?
II.
Fedák Sári elmegy
Fedák Sári elmegy
Nem engedjük Fedák Sárit bántani azért, mert csapodár honából külföldre vándorol. Ez a nagy honleány a nemzeti küzdelem Jeanne d’Arc-ja volt. A tulipános szoknyát ő emelte a legmagasabbra a haza nevében. S az történt, hogy a nemzeti hadsereg meghódolt Bécsnek. Mindenki megváltozott, csak Fedák Sári maradt a régi. Óh, a história szereti a szomorú megismétlődéseket. Fedák Sári nem tud belenyugodni a fegyverletételbe. Inkább, mintsem gyalázott honban éljen, hon nélkül fog élni. Ki is írjuk nyíltan, Fedák Sári mint bús szabadságharcos emigrál. Aki más okok után kutat, az nem hisz már eszményekben, s félreismeri Fedák Sárit, ezt a mindenekelőtt honleányt.
III.
Jászai Mari – apostolnő
Jászai Mari – apostolnő
Nagy színésznők máshoz szoktattak bennünket, mint Jászai Mari. Megmaradtak fokozottan életük fogytáig csak színésznőknek. Még akkor is, ha írtak, csak a komédiát folytatták. Csak azt mívelték – tollal, amit fáradt valójukkal a régi fürgén a színpadon nem mívelhettek. Társadalmi apostolnő tudtunkkal még nem lett nagy színészből. Jászai Mari, a régi stílus papnője, volna az első ilyen újító. Vajon ez a nagy asszony nem volt-e elég nagy színésznő, hogy most a színpadon kívüli élet így tudja érdekelni? Vagy nagy színésznő volt, de sokkal nagyobb ember, mintsem meg tudjon elégülni a színpaddal? Akárhogyan, de Jászai Mari ma: apostolnő. A váltóról és a pálinkáról prédikált pár ízben falusi embereknek. Most írásban izgat egy budapesti betegség, a kávéház-nyavalya ellen. Minden érdekli, ami az élettel, a társadalommal, a jövővel összefügg. Mégis belső tragédiának kell rejtőznie e nagy energiamutatás mögött. A színpadot kellett megutálnia, talán csak a mai színpadot, Jászai Marinak, s ezért érdekli olyan lázasan, sőt tüntetően a komoly élet a komolytalan színpad helyett.
Budapesti Napló 1907. november 14.
A. E.
