37. A JUSTH-AFFÉR
37. A JUSTH-AFFÉR
Justh Gyula v. b. t. t. úr cókmókját vidáman szedegeti, s bizonyosan nagyon boldog, hogy megbukik. E cikk írásának órájában tudniillik már úgy beszélnek Justh Gyula bukásáról, mint a legbizonyosabb valamiről. Mint például a halálról, a magasabb kvótáról, a létszámemelésről s arról, hogy soha hűségesebb tábor Bécset nem szolgálta, mint a koalíció. Justh Gyula megy avagy menni fog, mert úgy érzi, hogy neki még van hátgerince, s ez nagy bűn. De mi inkább úgy látjuk, hogy Justh Gyula voltaképpen azért megy, mert menni akar. Ördögbe is, ha Justh nem keresné akaratosan és vidáman a bukást, nem volna olyan hajthatatlan, mint amilyen. Ő is, Justh Gyula is, megalkudott már furcsább és bolondabb helyzetekkel a mai helyzetnél. De Justh távozni akar s mi sajnáljuk a távozót és önkéntes bukót.
Mink magunk íme eláruljuk, hogy milyen csehül áll a magyar liberalizmus ügye, amikor kénytelenek vagyunk Justh Gyulában a liberális politikust sajnálni. Rejtett és inkább legendás, mint valóságos liberalizmus volt a Justh Gyula liberalizmusa. De erről a liberalizmusról beszéltek, tehát majdnem olyan érték volt, mintha létezett volna. S Justh Gyulát azok nem szeretik, akiktől nem szerettetni már önmagában érdem. Hajlandók vagyunk nagy bűnöket is megbocsátani annak például, akit Rakovszkyék utálnak. Szerencsére Justh Gyulának megbocsátanunk sem kell, mert ha nagy erényei nem voltak, nem voltak nagy bűnei sem.
Egészen Justh Gyulán áll, hogy milyen bukást akar, szépet-e vagy csak egyszerűt. Tanácsot se adunk neki, mivel nem vagyunk járatosak az új rendszer erkölcstanában. Úgy sejtjük, hogy Justh, aki a fekete selyemzsinórt már átvette, azt fogja kérni, hogy ez a zsinór egy nemzeti színű madzaggal cseréltessék ki. Mert Justhnak a dolgát fölvitte az isten, s Justh körülbelül elérte azt, amit ő elérhetett. De abban a talajban, ahová magát letelepítette, nem szívhatott föl morális nedveket és erőket. Bizonyos, hogy Justh Gyula a horvát obstrukcióba bukik bele, de ez nem volna népszerű. Igaz, hogy horvát testvéreinket, akiket magunk is szívesen ajánlunk a legbalkánibb fene figyelmébe, a koalíciónak köszönhetjük. Igaz, hogy a házszabályok tiszteletét még a horvátokkal szemben is elvárhatnók azoktól, akik Perczel Dezső zsebkendőjéből egy óriási asztalterítőt csináltak, s Magyarországból egy lakomaasztalt. De vannak korszakok, amikor igazságtalanság sok becsületességet követelni még a legbecsületesebbektől is.
De Justh Gyula nemcsak a horvátok miatt látta be, hogy neki a legokosabb lesz megbuknia. Ő már, mielőtt még v. b. t. t. lett volna, megfenyegette néhányszor a bandát. Valóban a koalíción nagyot ütni csak úgy lehet, ha az ember minden talpalatnyi helyet átad nekik. Justh Gyula mégis csak régi parlamenti ember, s nem tacskó, akit egy zavaros idő vetett a színre. Miután ambícióját kielégítette, volt módja és ideje hozzá, hogy megundorodjék Európának ez idő szerint legalacsonyabb parlamentjétől.
Vannak, akik azt hiszik, hogy Justh komédiázik. Duzzog, visszavonul, hogy közben az alelnökök elbánhassanak a horvátokkal. A horvátokkal el kell bánni, ez kétségtelen. S ha Justh becsületesen félti a házszabályokat, még kétségtelenebb, hogy Justh Gyula igaz, nagy ügyet félt és véd. De a horvátokért és a kényelemért és a csillagos égért se szabad kiütni e gyönge ország kezéből az egyetlen olyan-amilyen fegyvert.
Justh Gyula megírta a lemondó levelét, de vár. Azt hiszi, mert Wekerle (!) azt ígérte neki, hogy a kormány tagjai szolidárisak lesznek vele. Az a hitünk, hogy Justh csalódni fog. S legfőbbképpen abban fog csalódni, hogy a függetlenségi párttól bizalomgaranciákat kaphat. Olyan függetlenségi párt, mely legalább mutasson annyi elvet és erőt, mint Justh Gyula, ma már nincs. A függetlenségi párt nem párt, hanem randevúhely. Itt bonyolítja le szerelmi ügyeit az elhatalmasodott reakció. Az a reakció, mely már olyan türelmetlen, hogy még egy Justh Gyula is útjában van. Meglátjuk, hogy lesz, mint lesz, az országra, sajnos, semmi jobb nem jön, ha megy Justh Gyula, ha marad. Igazán olyan a koalíció, mint a vérbajos beteg. Amihez ér, azon, még a hideg kövön is, kiüt a fekély. A horvát fekély is az ő bűne, s a házszabályt fenyegető nyavalya is. A Justh-affér pedig akárhogy dől is el, csak tünet.
Budapesti Napló 1907. november 21.
(A.)
