52. A GYERMEK, A GYERMEK
52. A GYERMEK, A GYERMEK
A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala. Franciaország tartja oda a pulzusát mindig annak, aki a mai társadalom lázállapotát megtudni, megismerni akarja. És Franciaország ma a Code civil a híres Code Napoléon, e tipikus polgári törvénykönyv legérdekesebb lapjait akarja kiszakítani és újakkal behelyettesíteni. Ezek a lapok a házasságról, elválásról, házasságtörésről, törvénytelen gyermekekről, kakuk-tojásokként becsempészettekről stb. szólnak. Ezek a reformok hihetetlenül és szenvedélyesen foglalkoztatnak minden élő lelket Franciaországban. Szélsőségek mérik össze a fegyvert: farizeusok, írástudók, jámborok, hülyék és új humanisták. S lehet, hogy a reformok nem is lesznek olyan vakmerőek, mint amilyeneknek ígérkeztek, de egy bizonyos. Minden harcon, vitán, bizonytalanságon keresztül átzúg ez a kiáltás: a gyermek, a gyermek.
A gyermek a gyermek, ő lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene. A gyermek, aki utánunk élni fog, s akit még a meddőség is szomorúan becéz és kedvel. Ami a keresztes háborúk idején a szent sír látása által való üdvözülés nagy hite volt, ma az lett a gyermekből. A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket elkoptatott, az életet, melyet lehet gyűlölni de megtagadni [nem]. Mert az élet minden, s nincs nagyobb választása az embernek, mint hogy ő utána is emberek következnek, s ezek is élni, csalódni és remélni fognak.
A gyermek, a gyermek, szeretni kell a gyermeket akármilyen, mert a mi folytatásunk. S Franciaország után, mint mindenben, mindenütt ez a nóta fogja járni ezután. És sok undok bűne van az emberiségnek s nem nehéz utálni a mai társadalmat, de ez a kezdődő gyermekreligió: szép.
Budapesti Napló 1907. december 8.
Ód.
