198. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
198. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
Párizs, május 7.
I.
III. Napóleon és a magyarok
III. Napóleon és a magyarok
[Saját tudósítónktól.] Íme: III. Napóleon egykori hadügyminisztere csak most, negyven év múlva árulja el emlékirataiban, hogy Eugénia császárné okozta a francia–porosz háborút. Párizsban összeállott egy sereg ember, hogy közösen, mint akkori szemtanúk, írják meg a császárság végét s Párizs ostromát. Ez a fatális ember, ez a szerencsétlen néhai kis Napóleon (ez a fattyú – mondaná Rochefort) megint sokat beszéltet magáról. Gambetta leveleit most adták ki, s az egészen ifjú Gambetta édesapjának azt írja Napóleonról, hogy még franciául se tud. „Hottentott, magyar és porosz, vegyes zavarral beszél egy olyan francia nyelvet, melyet senki se ért meg.” Íme, milyen módon jut bele a magyar név a világhistóriába, amikor belejut. Igaz, hogy a tanultabb franciák valami affélét is hallottak, hogy bizonyos gróf Andrássy Gyulán múlott, hogy Ausztria–Magyarország hátba nem támadta a Rajnát átlépő porosz hadsereget. De akik azt hallották, azok se mind tudják, hogy ez az Andrássy magyar volt, s ha tudnák, se publikálnák. Azonban azt legalább egymillió francia tudja, hogy III. Napóleon magyar bajuszpödrőt használt. Hogy vitézebb, marconább arca legyen, ezért használta, s hogy ez nekünk, magyaroknak, szomorú szimbólum, erre aligha gondolt.
II.
Edward király mulat
Edward király mulat
A Rue de la Paix-n sétál egy jóképű, persze-persze, hogy nagyon elegáns öreg úr. Anglia királya, India császárja stb. stb. s az a régi walesi herceg, aki sok csintalanságot művelt valamikor Párizsban. Igaz, hogy előtte néhány detektív jár s utána legalább ugyanannyi, de harminc lépésre. És mégis úgy van, hogy a földkerekség legnagyobb birodalmának fejedelme jár-kel, mint akárki, te vagy én. Ez mégiscsak Párizs, s ezt mégse lehetne még egy metropolisban, New Yorkban sem megcsinálni. Hiszen ha akarja, azt se muszáj tudni, hogy őt detektívek őrzik mégis, sőt olykor valószínűleg azt hiszi, hogy megszökött őrei elől. Melyik város ma a világon, ahol ezt megtehetné Edward király, vagy akár Leopold, ki szintén császár Kongó révén s a belgák királya? Hogy irigyelheti őket Vilmos császár, sőt talán még más is ebben a fejedelmeket agyontisztelő Európában. Jó ez a köztársasági Franciaország, ez a babiloni Párizs azok számára, akiknek otthon a köztársaság halált jelentene.
III.
Vilmos császár nagy őse
Vilmos császár nagy őse
Voltaire-nak azt írta volna Frigyes, a Nagy, hogy az embercsordával nem szabad nobilisabban bánni, mint a csordás bánik a barmaival. Érdekes, mert Nietzsche ősét a trónon találjuk meg, s érdekes, hogy Nagy Frigyes mondása éppen ma a legdivatosabb. Egy republikánus francia miniszter, aki ráadásul szocialista, sőt anarchista múltú, megfejelte a Nagy Frigyes mondását, mondván:
– Éppen elég volt a népből, az úgynevezett demokráciából, mert végül rá fogunk licitálni a népre.
Az „odi profauum vulgus” éppen most, a demokrácia állítólagos korszakában a legdivatosabb. A tömegeket utálják azok, akiket a tömegek hite emelt magasra. Nagy Frigyes még ártatlan volt, mert ő Isten kegyelméből volt, s a tömegek akkor nem számítottak. A mai hatalmasok azonban méltók azokhoz, akik maguk felé emelték őket.
IV.
Mahomed szultán s a párizsi nők
Mahomed szultán s a párizsi nők
Nem tréfa: Franciaország külügyminiszteri hivatalába nap-nap után illatos levelek jönnek. Francia nők kérik kormányuk protekcióját, hogy juttassa őket az új padisah háremjébe. Ez a nem tréfás, de komoly jelenség többet éreztet esetleg, mint a londoni börze. Ha a nők úgy vágynak Mahomed szultán mellé, akkor a szolonikii hadtest jól operált. A nők szimatja minden szimatnál jobb… azaz, más baj is lehet itt, Párizs és Franciaország nem tudja ellátni azokat a nőket, akiknek az az igényük, hogy elláttassanak. Tehát – esetleg – nemcsak a szultánnak nem bizonyos a sorsa, de a francia nőké sem.
Pesti Napló 1909. május 12.
Ady Endre
