109. JEGYZETEK A NAPRÓL
109. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Amit Robespierre mondott
Amit Robespierre mondott
Sardou Robespierre-jével ajándékozta meg Somló Sándor ízlése a jó magyar publikumot. Ha már így történt, legalább annyi hasznunk van, hogy a magyar lapok sokat írnak Robespierre-ről. Az igaziról, a históriairól s nem a Sardou-éról, akinél gyöngébb színpadi kreatúrát még Somló sem alkotott. Nos tehát, mi is fölfrissítünk valamit az igazi Robespierre életéből. A jóléti bizottság előtt sokan panaszolták, hogy a hadseregek piszkot és pestist hagynak maguk után. Tessék elképzelni egy mezőt, ahol százezer ember egy hétig tanyázik. Most tessék elképzelni, hogy szemben e százezerrel másik százezer ugyanazt cselekszi. Robespierre azt indítványozta, hogy minden harcba induló sereg nyomában sertéskondákat hajtsanak. A francia katonák között még ma is él egy gonosz közmondás. „Tábornok lesz belőle, ha meg nem eszik útközben a Robespierre disznói.” De nem tréfa ám a Robespierre mondása, hanem filozófia. Ahol hadseregek indulnak el s csata várható, ott legyenek a disznónyájak. Gondoljunk csak a magyar politika legutóbbi harcias idejére. Milyen egészségtelen volna most a levegő, ha a vezérek maguk után ki nem rendelik azokat, akik fölfalták a harctér maradványait.
II.
Delcassé és Aehrenthal
Delcassé és Aehrenthal
Egy cinikus, de bölcs francia újságíró, Harduin, erről a két emberről elmélkedik. Még emlékezetes dolog, hogy most három éve egy hajszálon múlt a háború Franciaország és Németország között. Delcassé, a francia külügyminiszter, valami olyat csinált, amire senki se kérte föl. Szövetkezést Németország ellen, mely kis buzgóságát talán egy új Sedannal fizeti meg a francia nép. Ugyanezt cselekedte, hogy Harduin szavaival éljünk, „a másik állat is”. Budapesten például az emberek sok mindent kérnek. Olcsóbb lakást, kevesebb adót, jobb élelmezést, de Balkán-vasutat senki. Ám Aehrenthal Balkán-vasutat akart, s ezt, akármi fog történni, drágán fizetjük meg. Azért kellenek tudniillik olyan fenenagy méltóságok, mint a miniszterek, nehogy a népek jódolgukban kibújjanak a bőrükből.
III.
Teherán, automobil, bomba
Teherán, automobil, bomba
Volt egy ismerősöm Párizsban, a Sorbenne-ra járt, khánnak mondta magát s költő volt, mint minden betűvető perzsa. Ez az ifju khán azt állította, hogy az ő családi kastélyuk éppen ott van, ahol valamikor a Bábel tornyát építették. Ez az én furcsa ismerősöm jut az eszembe, amikor teheráni táviratokat olvasok. A sah automobilba ül, s a perzsák bombákat dobnak az automobil elé. Íme a hősök, költők és kertészek országa semmivel se jobb, mint Portugália. A kultúra gyalázatosan nivellálta már az egész ismert világot. Már Keletről se jön világosság, csak utánzás, plágium. Sőt, Perzsiában is, akárcsak Portugáliában megadták az alkotmányt is. Azért természetesen, hogy legyen mit fölfüggeszteni. Voltaképpen majdnem minden országban ezt a célt szolgálja az alkotmány. Én úgy sejtem, hogy nemcsak a fiatal khán kastélya helyén épült a Bábel tornya. Ahol csak ember él és lakik, mindenütt a Bábel tornya helyére építkezett.
Budapesti Napló 1908. március 6.
Ód.
