120. JEGYZETEK A NAPRÓL
120. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A sárga feminizmus
A sárga feminizmus
Csakugyan erősödik a feminizmus Magyarországon, hogy íme most már a sárga feminizmus is megalakult. A programjuk sárga program, miként a vörös szocialista munkások ellen szerzett ildomos munkásoké. Sebaj, a sokféle irányból majd csak születik valami fejlődő és egészséges. Egy bizonyos, s ezt a szabadgondolkozók esete is bizonyítja. A polgári radikalizmus nemigen képes tartós mozgalmakra. A szabadgondolkozók jó része már – szociáldemokrata. A feministák jó része is az lesz, még Magyarországon is. Az azonban Magyarországon különösen stílszerű, hogy itt feudális szagú feminizmus is alakul. A nőknek csak az egyenlőséghez nincs joguk, de majdnem minden egyéb olyan joghoz igen, ami ma – nincs. Emberek lehetnek, de férfiak kissé bajosan. Muszáj erre egy drasztikus hasonlatot mondani. Ha én beülök egy konflisba, nemigen érdekel, s nem is fontos, hogy a ló ló-monsieur vagy ló-madame. De ha gazdálkodó ember vagyok, a vásáron még igáslónál is érdekel ez a kis különbség. Érdekel, mert nagyon fontos. Ugyanez a drasztikus hasonlat azt is megmagyarázza, hogy a túlzó, forradalmi feminizmus miért kapja a maga talaját városban, a legvárosibb s egy kicsit már degenerált asszonyseregből.
II.
Az ügyvédek haragja
Az ügyvédek haragja
Most már az ügyvédektől függ, hogy haragudjanak-e tovább is Farkasházy Zsigmondra vagy se. Az igazságügyminiszter nagy óvatossággal intézte el az affért. Farkasházy nem gyanúsította meg piszkos üzelmekkel az ügyvédi kart, az ügyvédi kar pedig nem kívánta jogtalanul megfenyíteni Farkasházyt. Mind a hárman pedig az ügyvédi kar erkölcsi kiválóságára féltékenyek. Negyediknek maradunk mi, a publikum, akiknek volna még az ügyhöz mondanivalónk. Igenis vannak ügyvédi üzelmek, igenis jobban kellene vigyázni arra a bizonyos kari erkölcs-integritásra. De hát az ördögbe is, az ügyvédek nem tehetnek semmiről. Ha Angliába helyeznők át a magyar ügyvédi kart, tíz évben se kerülne tán ki belőle talán öt megbélyegezni való. Az ügyvédek is csak olyanok lehetnek, mint az a társadalom, melyben és melyből élnek. Csak arról szokjanak le az ügyvéd urak, hogy ők nenyúlj-hozzámok. S ha nem akarják elismerni, hogy közöttük is van kivetnivaló, hogy a társadalom is megharagszik ezért a sértésért, ő, a társadalom viszont azt nem fogja majd elhinni, hogy az ügyvéd urak között – másmilyen is van.
Budapesti Napló 1908. március 31.
Ód.
