130. POLITIKA ÉS KULTÚRA
130. POLITIKA ÉS KULTÚRA
Ez az ország, ez a Magyarország, nem is olyan nagyon kicsiny ország, miért hát olyan nagyon kicsi? Daudet sem tudott olyan barbárat, félszeget, kicsit elgondolni, amilyent mi túl ne licitálnánk. Az új francia librettóírók is – sajnos – Szilisztria, Illíria s más holdbeli országok helyett idejöhetnének. Minden tettünk, eseményünk, változásunk, szenzációnk egyenesen arra való, hogy röhögjenek rajtunk. Amikor Franciaországban Curie özvegye, mint kinevezett egyetemi tanár, első előadását tartotta, ott volt Briand kultuszminiszter. A parlamentben nagy dolgai lettek volna az napon Briand-nak, s ő inkább elment a kiváló egyetemi nőprofesszor első előadására.
Ilyen jelenségek miatt merik a francia intellektuelek a maguk köztársaságát athéninak nevezni. Nálunk, ne adj isten, hogy a kultuszminiszter igazi kulturális eseményeknél mutassa meg szent ábrázatját. De ha egy senki francia, akire Párizsban a kutya se néz, eljön Budapestre, Apponyink estélyt ad a tiszteletére. S akárcsak Montenegróban vagy Kukutyinban, megjelen Apponyi, Kossuth stb. stb.
Ez az ország, ez a Magyarország, nem is olyan nagyon kicsi ország, miért hát olyan – nagyon kicsi? Itt már egy tisztességes számú csoport él, mely mindent érez és tud, ami csak történik a világban. Ennek az országnak hiteles intelligenciája már kissé túlhaladta Ceglédet és Jászberényt. Miért szégyenítik meg ezt a nem is olyan nagyon kicsi országot az ő politikai vezérei?
Ezt is megmagyarázzuk, ha már muszáj. Ebben az országban, ebben a politikus országban, a legsetétebb fejűek a – politikusok. Horvay-pártoló Kossuthnál különb amatőr egy ízléses bank-ifjú, s Apponyinál nagyobb stílű valaki a legmegvetettebb szociológus.
De ha ők, a dicsők, nem értenek semmihez, miért kompromittálják ez ország szép, forradalmi értelmiségét? Csúnya dolog, de hozzájuk illik, s mi pedig megérdemeljük.
Budapesti Napló 1908. május 12.
A. E.
