136. FALUSI LEVÉL – PÁRIZSBÓL
136. FALUSI LEVÉL – PÁRIZSBÓL
(Az ám: milyen kicsi falu ez a Párizs, akár Pomáz, akár Érmindszent. Csak egy kicsit kell öregedni, s nyomban vége a régi igézetnek, s a világ egy nagy – falu. Hogy száz-kétszáz évvel hátrább vannak az emberek a Duna-tájon, ez nem számít. Száz-kétszáz esztendő, milyen semmi, kicsi idő ez, ha bátrak vagyunk nem mindent a magunk korához mérni. Azért mégis egyforma és kicsi a világ, szomorú és ostoba. Most, hogy – nem tudom, hányadikszor – visszajöttem az én szerelmetes Párizsomba, hirtelen megláttam és följegyzek egy-két falusi dolgot.)
A konzervativizmus diadala
Kezdetben vala az ige, az öblös, hazafias ige Franciaországban. A jelszó: tömöríteni a nemzeti erőket, nagy hadsereget szervezni, s visszafoglalni Elzász-Lotharingiát. Ez volt a nemzeti küzdelem, az olcsó hazafiaskodás, mely belefúlt saját féktelenségébe, hazugságába s önszennyébe. Mivel pedig a nacionalizmus megbukott, ki kellett valami kedvesebbet találni. Nálunk a hazug és csődbe került álhazafiasság konzervatív pártot akar alakítani. Itt Franciaországban a nacionalisták beálltak a konzervatív királypártba. Maguk a vezérek publikálták a minapi beolvadást. Meghódítani, lecsöndesíteni a nyugtalan munkást és parasztot, küzdeni a destruktív elemekkel, ez a program. A régi, nagy forradalmi jelszavak elpihentek: a világ egy nagy falu.
Szabad a kegyelet
Ez is olyan eset, mint a mienk, egészen úgy van, mint Magyarországon. A Commune harcosait halomra lövette a még ma is uralkodó francia, polgári plutokrácia. De, Istenem, ez 1871-ben történt, s az embernek megadatott a feledés kincse. Tehát ma már szabad megkoszorúzni a vértanúk sírját. Sőt díszben vonul ki a rendőrség, ha valami ünnep esik. Mert, akik ma ünnepelnek, azok már derék, jó emberek. Nálunk is szabad már a kormányzó függetlenségi pártnak ünnepelni 1849 mártírjait. A világ egy nagy falu.
A feministák ellenségei
Ki hinné, hogy Franciaországban a polgárságnál nagyobb ellenségei a feminizmusnak – az anarchisták. Az érveik ugyanazok, mint a szocialistákkal szemben. Nem kell több politika, és nem kell több politikus. Ha a nők politikai jogot kapnak, több politikusunk lesz, holott ma is a politika az ember és társadalom megölője. Szerintük csak egyféle okos feminizmus van: a nők, miként a proletárok, gyűjtsenek gazdasági és kulturális értékeket. Alapjában gyönyörűen tudnak találkozni mindig és mindenütt a reakció és az éretlen revolúció. Megérjük, hogy a magyar reakció is meg fogja tanulni ezt a nyugati leckét, s a szükséges és félelmes haladást az éretlen, túlzó forradalmárok segédcsapatjával fogja meggátolni. Mert a világ egy nagy – falu.
(Párizs, május 26.)
Budapesti Napló 1908. május 30.
Ód.
