143. ANTISZEMITA ZSIDÓK
143. ANTISZEMITA ZSIDÓK
(Párizsi levél)
A zsidók jó humorral fizetnek azért, mert egykoron, nem is olyan régen, Európa kissé megszédítette őket az ő hazug liberalizmusával. Akkoriban, e szép napokban, mondhatta még Budapesten is az öreg Wahrman vagy más:
– Ne is beszéljenek nekem híres vagy nagy emberről: mind zsidó volt.
Azóta a zsidók kezdik látni, hogy nem fenékig tejföl sehol, s a liberális Európa tréfált velük.
Most azután fordított egyet a régi farkasverem szerkezetén a zsidóság, az ő egyetlen, veszett humorával ma már azokról süti ki minden áron a zsidót, akik bántják. Itt, Párizsban – s talán otthon is olykor – nem is nagyon alaptalan és humoros ez a veszett humor.
Párizsban például – ez ismeretes – a legkirálypártibb, legpápistább és legantiszemitább Gaulois szerkesztője: Arthur Meyer.
Arthur Meyerről azonban fölösleges volt kisütni, hogy szemita az istenadta. De most egy új Gaulois indult Párizsban: az Action Française. Ez királypártibb, klerikálisabb és zsidófalóbb a Gaulois-nál is.
Ennek a lapnak a fő embere Léon Daudet, a nem ismeretlen Alphonse Daudet fia. A harciasan konzervatív délfrancia típusa volna ez a Daudet úr, de íme, kiderül róla, hogy zsidó.
Néhai apja, Provence egyik büszkesége, meg fog fordulni, szegény a sírjában. Adatok gyűjtődtek arra, hogy a Daudet-család Németországból vándorolt Provence-ba. A család eredeti neve Dávid, provence-i kiejtéssel Daud s a Daudet ennek a Dávidnak a kicsinyítő formája.
Egy híres amerikai antropológus, aki a minap Párizsban járt, megerősítette az alapos gyanút. Kijelentette, hogy szebben még alig őrizte meg valaki a zsidó faj vonásait, mint – Léon Daudet.
Régi dal, sőt régi és tudományos igazság. Már Rómában is a zsidó származású aposztaták kegyetlenkedtek legerősebben a szegény – zsidó-keresztyénekkel.
Krízises korszakokban, mint most a mienk is, a zsidókból kerülnek ki a legjobb koreszme-képviselők. Nem lehet ezt a faj bűnéül fölróni, sőt erényéül. De a zsidóságnak gyönge vigasztalás, hogy a legjobb antiszemiták is – zsidók.
Párizs, június 15.
Budapesti Napló 1908. június 21.
Ód.
