74. JEGYZETEK A NAPRÓL
74. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A vidám Budapest
A vidám Budapest
Öreg budapestiek állítják, hogy sohase látták még ilyen vígnak, tolongónak, lármásnak, korhelynek Budapestet. Szilveszter éjszakáján végre olyan volt ez az óriási gamin, mint illik hozzá. Reggelig csupa nyüzsgés, zaj és mámor voltak az utcák. Idegenek ordítottak egymásra b. ú. é. k.-ot, s általában majdnem kibújtak bőrükből is az emberek örömükben, hogy kibújtak a múlt esztendőből. Az új esztendő pedig éppen annyi vagy jóval kevesebb jót és biztosat ígér, mint valamennyi új. Pláne nekünk magyaroknak, szegényeknek és budapestieknek. Talán ezért rúgott ki olyan nagyon a hámból ez alkalommal Budapest. Hiszen úgyis mindegy, legalább mulassunk egyet. S erre a városra még ma is sokan azt mondják, hogy nem elég magyar.
II.
Megint szerencsétlenség vadászaton
Megint szerencsétlenség vadászaton
Ezúttal Leidenforst Adolf lőtte le szarvas helyett báró Haupt-Stummer Leót. És bár az urak eltitkolják az ilyen eseteket, mégis egyre gyakrabban olvasunk eltévedt golyókról. Nemrégiben olyan hír keringett, hogy gróf Tisza István is lelőtte vad helyett egyik barátját. Ezek mindig kapós és érdekes szenzációk. Ezek után érdekességbe[n] az következik, hogy mennyi vad került terítékre. Legjelentéktelenebb vadászati hír, hogy hány hajtó esett el. Hanem valamit tanácsolnánk az uraknak. A vadak és a hajtók érdekében elsősorban, s azért, mert – mint látjuk – az urak gyakran lőnek egymásba. Nem lehetne úgy egyszerűsíteni a dolgot, hogy az urak távol tartanák maguktól a vadakat és a hajtókat s – egymásra vadásznának?
III.
A Halál szuggesztiója
A Halál szuggesztiója
Jutott-e már valaki másnak is eszébe, hogy gyógyszerésznek jó ugyan lenni, de rossz is? Gyógyszertár tulajdonosának például határozottan jó dolog. De valami szörnyűség lehet a Halál mellett élni. Végre is egy mai embernek se lehet ismeretlen a melankólia. S egy mai ember se felelhet arról, hogy egy pillanatban nem gondol-e nagyon veszettet az élőkről s a maga életéről. Hogy egy gyógyszerész öngyilkosságáról olvasunk, jutott ez ismét az eszünkbe. Finom, biztos mérgek vannak a gyógyszerész keze ügyében. Miligrammonként kiszámíthatja, mennyi elég. Ilyen közel lenni a Halálhoz van olyan veszedelem, mint drótsodronyon átsétálni a Niagarán.
Budapesti Napló 1908. január 3.
Ód.
