Megjegyzések, elmélkedések.
Megjegyzések, elmélkedések.
Az 1644. évi hadjárat sikertelen befejezése után Rákóczy diplomáciai téren továbbra is azt az eddig is jól bevált mesterkedést folytatta, hogy miközben a Ferdinánddal meg nem szakított béketárgyalásokat húzta-halasztotta, ezzel egyidejűleg svéd és francia szövetségeseivel is tovább szövögette az együttműködésnek eddig nem valami nagy eredményt felmutató szálait. És nem férhet hozzá kétség, hogy e tekintetben Rákóczy ép ebben az időszakban, az 1644-ről 1645-re hajló télen igen előnyös helyzetben volt; mert ő képviselte a harmincéves háború nagy intézői és érdekeltségei között azt a bizonyos súlytöbbletet, mely az egyik vagy a másik serpenyőbe beledobva, egy-kettőre végérvényesen a másik fél hátrányára billenthette le az immár évtizedekig tartó háborúnak, gyakori ide-oda billenések dacára, mégis oly sokáig mesterségesen egyensúlyban tartott mérlegét. És viszont az is bizonyos, hogy a fejedelem igen jól meg tudta választani azt a pillanatot, hogy mikor nyujtson végleg békejobbot annak az uralkodónak, aki a mult hagyományai, a jelen sokágú szövevényei és a jövő bizonytalan perspektivái mellett a legnagyobb és legállandóbb befolyást volt hivatva gyakorolni Magyarország és Erdély további sorsának kialakulására.
Miután a fentiek szerint a harmincéves nagy háború keretébe már egymagában véve az egyik vagy másik küzdő fél mellé-állás is könnyen döntő fordulatot idézhetett elő, érthetővé válik, hogy Rákóczy most már még az eddiginél is kevesebb súlyt helyezett a maga részlet-háborújának hadműveleti részére és e helyett annak inkább politikai és diplomáciai oldalát tette érdeklődésének és munkálkodásának gócpontjává. Ezért az ő hadseregének 1645. évi hadműveletei inkább sakkhuzások voltak a diplomáciai trükkök alátámasztására, nem pedig komoly, döntő vállalatok azzal az igyekezettel és célzattal, hogy a folyamatban levő háború sorsa magán a harctéren intéztessék el véglegesen. Ily körülmények között nem csoda, hogy Rákóczy ez évi hadműveletei még kevesebb érdekes és tanulságos tünetet mutatnak fel, mint az 1644. éviek s így azokkal részletesebben nem is foglalkozunk.
