b) Esztergom ostroma és megvétele.
b) Esztergom ostroma és megvétele.
Amikor a béketárgyalások megszakadtak, Érsekújvárott Rákóczi közvetlen vezetése alatt egy 14.000 főnyi kuruc sereg állott készen 40 ostromágyúval és mozsárral, hogy bármikor Esztergom ostromára elindúlhasson, micélból a Dunán át verendő hídhoz szükséges készletek is rendelkezésre állottak. Ez a híd július utolsó napjaiban Karva és Nyerges-Ujfalu között elkészülvén, annak oltalmára egyidejűleg mindkét parton hídfők készültek, amelyeket Chassant francia ezredes tartott mintegy 1500 főnyi kuruccal megszállva.
Az ostrom tervét La Maire francia hadmérnök-ezredes készítette, aki a nehéz tűzérség felállítását, mivel annak a gyenge hídon való átszállítását veszélyesnek tartotta, a balparton Párkány közelében vette tervbe.* A tűzérség vezetése és irányítása La Motte ezredesre volt bízva.
Rákóczi emlékiratai, 182: „Minthogy a híd csak talpakból állott, veszélyes lett volna átszállítani rajta a faltörő-ágyúkat s így azon támadási terv szerint, amelyet Le Maire hadmérnök-dandárnok készített volt, az ostromlövegeket a folyót közbevéve kellett felállítani.”
A magas, meredek, sziklás hegyen épült vár bástyákkal ellátott fallal volt körülvéve, mely előtt a Tamás- és Szent-György-hegy felől legjobban veszélyeztetett keleti oldalon egy mély árokkal ellátott erős cölöpvonal (Pallisadirung) feküdt. A Vizivárost három oldalról, részben már düledező, azonban rondellák által kellőképpen megerősített fal vette körül.
A várat báró Kuckländer Ferdinánd tábornok védte 459 emberrel; rendelkezésére álló lövegei közül állítólag csak 20 volt teljesen használható állapotban.
Július 27-én a kuruc sereg zöme az elkészült hidon átkelt a Duna jobb partjára és nyomban megszállta a várat délről és keletről környező magaslatokat. A balparton gróf Forgách Simon tábornok alatt mintegy 3–4000 ember maradt vissza. Július 29-én egy erősebb had a váron alul kelt át a Dunán s a Szamár-hegyet megszállván, a vár most már minden oldalról körül volt kerítve.*
A vívóárkok ásását a fejedelem augusztus 6-án kezdette meg az Istenhegy felől a Víziváros nyugati arcvonala felé. Augusztus 9-én reggel félötkor megkezdődött a vár és város lövetése, még pedig a balparton elhelyezett 4 réstörő ágyúból és 3 mozsárból, valamint a Tamás hegyen beépített 8 ágyúból és ugyanannyi mozsárból. Augusztus 10-én és 11-én Párkány mellett még további 11 löveg kezdte meg működését, még pedig oly jó eredménnyel, hogy utóbb említett napon a Vizivárosnak a Várhoz közeleső északi részén jelentékeny rés támadt. Ez alatt magára a várra 267 bomba esett, ott is igen jelentékeny kárt okozva. A jó tűzérségi eredmény hatása alatt agusztus 10-én a kurucok a Viziváros nyugati oldalán fekvő körönd ellen rohamot intéztek, mely azonban nem sikerült. Két nappal később Roth ezredes 4000 kuruccal a Viziváros keleti oldalát támadta meg és bár itt Pistori százados szívós ellenállást fejtett ki, este felé tetemes veszteségek után a kurucok mégis behatoltak a városba s azt több helyen felgyujtották.*
Kuckländer tábornok relációja és diáriuma. Bécsi hadügyminisztérium Regist. 1706. december 391. szám.
Most aztán minden igyekezet a Vár bevételére irányult s az oda összpontosított tűzérségi tűz augusztus 15.-ikéig már ennek északkeleti falában is hatalmas rést ütött s miután azt Le Maire már elég járhatónak vélte, Rákóczi augusztus 21-én, hajnali 2 órakor rohamot intéztetett ellene, de a védők a gránátok és bombák oly özönét zúdították a támadókra, hogy azok úgy érezték, mintha tűzözönbe kerültek volna* s így az erőlködés hiábavalónak bizonyúlt.* Ép így eredménytelenül végződött a következő napon megismételt kisérlet is.
Qui (t. i. a grántások és a bombák) faisaient l'effet d'autant de rutaseaux de feu.”
Rákóczi emlékiratai, 183: „Az ellenség töméntelen gránátot és bombát hányt a rohanókra, ami valóságos tűzesőnek látszott. E látvány hadaim előtt ujság volt; nem igen törték magukat fölfelé, minélfogva az egész nagy zajjal, de kevés sikerrel ment végbe. Ezen sikertelen roham időt engedett az ellenségnek a rés elsáncolására.”
Ez a kétrendbeli kudarc arról győzte meg a kurucok vezetőségét, hogy sikeres roham végrehajtása aknák alkalmazása nélkül szinte lehetetlen. A fejdelem tehát a francia hadmérnökök utasítása szerint aknákat fúratott s augusztus 23-án a földalatti munka, La Motte személyes vezetése mellett kezdetét vette. Az aknaharchoz értő egyének hiányában a védő ellenaknákat nem fúrathatott s csupán arra szorítkozott, hogy az ellenséges aknászok munkáját kövek és egyéb tárgyak lehengergetése által lehetőleg hátráltassa és megnehezítse.
Amikor az aknák elkészültek, Rákóczi a vár parancsnokát megadásra szólította fel, de Kuckländer nemcsak hogy a felhívást visszautasította, hanem a megtartott haditanács határozata értelmében, szeptember 5-én, éjjel 10 órakor egy 30 főből álló különítmény a vár faláról leereszkedvén, váratlanul rávetette magát az aknában dolgozó kurucokra, s azok közül többet levágott, az aknát pedig hatástalanná tette.*
Feldzüge… (Mayerhofer–Komers id. m. VIII. 428.:) „Noch am 5. September sollte in Folge eines Kriegsrath-Beschlusses der Versuch gemacht werden, den Fortschritten des feindlichen Mineurs Einhalt zu gebieten. Ein Fähnrich und 30 Mann wurden um 10 Uhr Nachts durch ein Secret „heimblich hinuntergelassen”, drangen kühn in die Höhle ein, überraschten die Mineurs, tödteten den leitenden Ingenieur, l'Officier und 7 Mann und nahmen 4 Bergknappen gefangen. Auch behaupteten die Braven ihre Stellung gegen wiederholte Gegenangriffe. Die Mine wurde entladen, die schon „angelegte Zündwurst” und 18. Centner Pulver glücklich in's Schloss gebracht, wo man noch in der Nacht alle Antalten zur nachhaltigen Vertheidigung dieses gefährdeten Postens traf, die Besatzung auf 40 Mann vestärkte und ihr Munition und Proviant zuführte.”
Szeptember 6-án a kurucok nagy erőfeszítés árán az aknát újból hatalmukba kerítették s nyomban hozzáfogtak annak helyreállításához. Felrobbantás előtt Rákóczi szeptember 8-án újból felszólította Kuckländert a vár átadására, aki segítséget sehonnan sem remélvén a várat át is adta. A létrejött egyezség értelmében az őrség szeptember 17-én fegyveresen és 6 löveggel kivonúlt a vár alól s aztán hajón Komáromba szállíttatott.
Az átvett várat Rákóczi 2000 fővel szállatta meg Bonafux ezredes parancsnoklása alatt, Horváth Tamást rendelvén melléje.
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}