b) Esztergom ostroma és megvétele.
Amikor a béketárgyalások megszakadtak, Érsekújvárott Rákóczi közvetlen vezetése alatt egy 14.000 főnyi kuruc sereg állott készen 40 ostromágyúval és mozsárral, hogy bármikor Esztergom ostromára elindúlhasson, micélból a Dunán át verendő hídhoz szükséges készletek is rendelkezésre állottak. Ez a híd július utolsó napjaiban Karva és Nyerges-Ujfalu között elkészülvén, annak oltalmára egyidejűleg mindkét parton hídfők készültek, amelyeket Chassant francia ezredes tartott mintegy 1500 főnyi kuruccal megszállva.
Az ostrom tervét La Maire francia hadmérnök-ezredes készítette, aki a nehéz tűzérség felállítását, mivel annak a gyenge hídon való átszállítását veszélyesnek tartotta, a balparton Párkány közelében vette tervbe. A tűzérség vezetése és irányítása La Motte ezredesre volt bízva.
A magas, meredek, sziklás hegyen épült vár bástyákkal ellátott fallal volt körülvéve, mely előtt a Tamás- és Szent-György-hegy felől legjobban veszélyeztetett keleti oldalon egy mély árokkal ellátott erős cölöpvonal (Pallisadirung) feküdt. A Vizivárost három oldalról, részben már düledező, azonban rondellák által kellőképpen megerősített fal vette körül.
A várat báró Kuckländer Ferdinánd tábornok védte 459 emberrel; rendelkezésére álló lövegei közül állítólag csak 20 volt teljesen használható állapotban.
Július 27-én a kuruc sereg zöme az elkészült hidon átkelt a Duna jobb partjára és nyomban megszállta a várat délről és keletről környező magaslatokat. A balparton gróf Forgách Simon tábornok alatt mintegy 3–4000 ember maradt vissza. Július 29-én egy erősebb had a váron alul kelt át a Dunán s a Szamár-hegyet megszállván, a vár most már minden oldalról körül volt kerítve.
A vívóárkok ásását a fejedelem augusztus 6-án kezdette meg az Istenhegy felől a Víziváros nyugati arcvonala felé. Augusztus 9-én reggel félötkor megkezdődött a vár és város lövetése, még pedig a balparton elhelyezett 4 réstörő ágyúból és 3 mozsárból, valamint a Tamás hegyen beépített 8 ágyúból és ugyanannyi mozsárból. Augusztus 10-én és 11-én Párkány mellett még további 11 löveg kezdte meg működését, még pedig oly jó eredménnyel, hogy utóbb említett napon a Vizivárosnak a Várhoz közeleső északi részén jelentékeny rés támadt. Ez alatt magára a várra 267 bomba esett, ott is igen jelentékeny kárt okozva. A jó tűzérségi eredmény hatása alatt agusztus 10-én a kurucok a Viziváros nyugati oldalán fekvő körönd ellen rohamot intéztek, mely azonban nem sikerült. Két nappal később Roth ezredes 4000 kuruccal a Viziváros keleti oldalát támadta meg és bár itt Pistori százados szívós ellenállást fejtett ki, este felé tetemes veszteségek után a kurucok mégis behatoltak a városba s azt több helyen felgyujtották.
Most aztán minden igyekezet a Vár bevételére irányult s az oda összpontosított tűzérségi tűz augusztus 15.-ikéig már ennek északkeleti falában is hatalmas rést ütött s miután azt Le Maire már elég járhatónak vélte, Rákóczi augusztus 21-én, hajnali 2 órakor rohamot intéztetett ellene, de a védők a gránátok és bombák oly özönét zúdították a támadókra, hogy azok úgy érezték, mintha tűzözönbe kerültek volna s így az erőlködés hiábavalónak bizonyúlt. Ép így eredménytelenül végződött a következő napon megismételt kisérlet is.
Ez a kétrendbeli kudarc arról győzte meg a kurucok vezetőségét, hogy sikeres roham végrehajtása aknák alkalmazása nélkül szinte lehetetlen. A fejdelem tehát a francia hadmérnökök utasítása szerint aknákat fúratott s augusztus 23-án a földalatti munka, La Motte személyes vezetése mellett kezdetét vette. Az aknaharchoz értő egyének hiányában a védő ellenaknákat nem fúrathatott s csupán arra szorítkozott, hogy az ellenséges aknászok munkáját kövek és egyéb tárgyak lehengergetése által lehetőleg hátráltassa és megnehezítse.
Amikor az aknák elkészültek, Rákóczi a vár parancsnokát megadásra szólította fel, de Kuckländer nemcsak hogy a felhívást visszautasította, hanem a megtartott haditanács határozata értelmében, szeptember 5-én, éjjel 10 órakor egy 30 főből álló különítmény a vár faláról leereszkedvén, váratlanul rávetette magát az aknában dolgozó kurucokra, s azok közül többet levágott, az aknát pedig hatástalanná tette.
Szeptember 6-án a kurucok nagy erőfeszítés árán az aknát újból hatalmukba kerítették s nyomban hozzáfogtak annak helyreállításához. Felrobbantás előtt Rákóczi szeptember 8-án újból felszólította Kuckländert a vár átadására, aki segítséget sehonnan sem remélvén a várat át is adta. A létrejött egyezség értelmében az őrség szeptember 17-én fegyveresen és 6 löveggel kivonúlt a vár alól s aztán hajón Komáromba szállíttatott.
Az átvett várat Rákóczi 2000 fővel szállatta meg Bonafux ezredes parancsnoklása alatt, Horváth Tamást rendelvén melléje.