Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
A két félnek ezen első erőcsoportosítását egymással szemben mérlegelve, a következő feltűnőbb jelenségek ötlenek szemünkbe: Az osztrák erők általában véve két önálló nagy csoportban, Dél-Tirolban és Friaulban összpontosítsák; a déltiroli csoport meglehetősen együtt van, a friauli ellenben erejének majdnem harmadrészét messze előre és oldalt fekvő állásokba tolta előre (Ocskay, Lusignan, Hohenzollern). A természeti akadályok által egymástól elkülönített két csoport közti távolság 160 km.
Ezzel szemben Bonaparte nagyjában véve 3 csoportra osztotta erejét: a déltiroli seregrészre Joubert alatt, 17.000 ember és az osztrák friauli csoporttal szemben álló Massena és Guyeux hadosztályokra, melyek ugyan egymástól 2 menetnyi távolságra állanak, 20.000 ember; továbbá a Veronánál saját vezérlete alatt álló általános tartalék csoportra, 15.000 ember, mely a tiroli csoporttól 3, a Massena–Guyeux csoporttól pedig 4 menetnyire áll s így akár az egyik, akár a másik csoporttal könnyen egyesíthető, nem lévén kizárva, hogy az osztrák fővezetőség a tiroli csoportra helyezi a fősúlyt, ahova a rajnai erősbítések korábban is érhettek be.* Akár az osztrák tiroli csoportnak, akár az útban levő rajnai erősbítéseknek a friauli csoporthoz való viszonyát tekintve, a francia sereg mindkettővel szemben a belső vonalon áll, tehát előnyös helyzetben van, megjegyezvén, hogy a legelső rajnai erősbítések a kiadott menettervek szerint március 22.-én Insbruckot, 25.-én Villachot, április 1.-én Reuttét voltak elérendők; az utolsó oszlop csak április közepén érhette el Salzburgot, összeségükben azokra tehát április vége előtt nem igen lehetett számítani.
Erre nézve Károly főherceg hátrahagyott irataiban, melyekben a szóban forgó hadjárattal csak igen röviden foglalkozik, többek között a következőket olvassuk: „ . . . Zu allen diesen ungünstigen Verhältnissen gesellten sich noch irrige Ansichten des Erzherzogs Karl, welcher vom Rhein abberufen und an die Spitze der Truppen in Italien gesetzt wurde, und dessen Geist zu sehr in den alten Begriffen befangen war. Als er sich beim Beginne des Feldzugs durch den Mangel an Kräften genöthigt sah, eine defensive Haltung anzunehmen, glaubte er dem Eindringen des Feindes in da Innere von Oesterreich durch die unmittelbare Vertheidigung der dahin führenden Linien begegnen zu müssen, und betrachtete zugleich die Rhein-Armee von der italienischen als zu streng geschieden, um ein ganzes zu bilden und zu einem Zweck zusammenzuwirken. Daher nahm er eine ganz unzweckmässige, verkehrte Aufstellung, liess die geringe Truppenzahl in Tirol und blieb mit der grösseren am Tagliamento. Zwar wird von Tirol an und für sich Italien nicht beherrscht, wohl aber von Deutschland mittels des Durchzuges durch Tirol. Wenn daher eine bedeutende Kraft in dem unteren Etschthale steht, mit dem Rückhalte, nach Deutschland zuruckzugehen, oder von dort aus Verstärkungen erhalten zu können, so vermag kein Fend zwischen selben und dem Adriatischen Meere vorzudringen. Bei solch einer Aufstellung hätte der Erzherzog seine ganze Macht auf einem einzigen Punkte vereinigen dürfen, welcher überdies die Möglichkeit darbot, dem Gegner zahlreiche schwer zu überwältigende Hindernisse entgegen zu stellen.”
E csak futólagosan érintett körülményből is kitűnik, miszerint Bonaparte már erejének első felvonulásánál fogva is előnyben volt Károly főherceggel szemben, amihez – legalább a hadjárat kezdetén – még számbeli túlereje is járult.
