d) A francia tartalék-sereg megalakulása és átkelése az Alpokon.
d) A francia tartalék-sereg megalakulása és átkelése az Alpokon.
Az Olaszországban történt említett események alatt Bonaparte a tartalék-sereget minden feltűnés nélkül csendben megszervezte Châlons, Dijon és Lyon környékén. Hogy az ellenséget e sereg létezéséről és céljai felől lehetőleg sokáig bizonytalanságban tartsa és tévutra vezesse, azt szándékosan terjesztette lekicsinylő hírek nyomán a legártatlanabb, sőt olykor nevetséges színben igyekezett feltüntetni;* annak osztagait az egyes állomásokon, majd később a Dijonnál történt egyesülés után is, meglehetősen szétszórtan helyeztette el, úgy hogy magában Dijonban a kémek alig találtak egyebet 2000–3000 újoncnál. Pedig ez a sereg bár több mint fele valóban újoncokból állott, 1800 április elején már kitünően ki volt képezve és szervezve és annak soraiban a legszebb katonai szellem és fegyelem uralkodott. Az ellenséget ezek a hirek csakugyan félrevezették olyannyira, hogy eleinte nem is akarta elhinni annak létezését. Pedig Bonaparte már 1799 december hava folyamán megkezdette az előkészületeket ennek a seregnek Sveicba való menetelére, hogy onnan vagy Moreau megerősítésére, vagy a Szent Gotthard szoroson át Olaszországba indíttassék útba a Massenával való közös operálás céljából. Sveicban Bonaparte a tartalék-sereg számára Zürichet jelölte ki fő felszerelési és élelmezési központ gyanánt. Az eredeti haditerv szerint ugyanis Moreaunak 1800 április elején kellett a hadműveleteket a Rajnán át megkezdenie és az osztrákoknak a Duna mentén kellő mértékben történt visszavetése után a tartalékseregnek Zürich mellől a Szent-Gotthard szoroson át az addig magát Genua tájékán tartani igyekvő Massena felmentésére kellett minél gyorsabban előnyomulnia.
Günther id. m. 69: „Mit meisterhaftem Geschick hatte es der erste Konsul verstanden, die Spione der Koalition zu täuschen. Sein eigenes Pressbureau musste Pamphlete verbreiten und die widersprechendsten Nachrichten an die Zeitungen ausgeben . . . Allgemein war unter dem Publikum die Ansicht verbreitet, dass die Mittel des ersten Konsuls vollständig erschöpft, die Reservearmee aber nichts weiter als ein Phantom sei, mit dem man den Siegesmarsch der Kaiserlichen an der Riviera aufhalten wolle.”
Azonban Moreau okvetetlenkedése és a Melas által Massena fölött kivívott előnyök Bonaparte-t a fenti terv gyors elejtésére birták és anélkül, hogy a Moreau által kivívandó előnyöket megvárta volna, már április 27.-én parancsot adott a tartalékseregnek a Sveicba illetve Olaszországba való elindulásra, még pedig Genfen át a Nagy Szent-Bernhard által jelölt legrövidebb úton.* Titoktartás céljából az egyes hadosztályok csak menetközben alakultak meg s a főoszlop éllépcsőjével Lannes május 10.-én érte el Lausanne-t. – A hadsereg ekkor már a következő tagozást vette volt fel: Névleges hadseregparancsnok: Berthier, Elővéd: Lannes alatt: a Watrin-hadosztály 4 féldandára, 2 lovasezred és 18 löveg; állománya 7558 fő. – I. hadtest Duhesme alatt: a Loison és Boudet-hadosztályok: 6 féldandár, 2 lovas század és 16 löveg; állománya 10.620 ember. – II. hadtest Victor alatt: a Chambarlhac- és Chabran-hadosztályok; 7 féldandár, 2 lovasszázad és 16 löveg; állománya 12.240 ember. – Lovas-tartalék Murat alatt: a D’Harville- és Duvignau-lovashadosztályok; 8 dandár és 3 ezred; 5082 lovas. – Lechi tábornok olasz légiója 2600 ember. – A konzuláris gárda és a gárda lovasság 1160 lovasa. – A tartalék sereghez csatlakozott később: Thurreau 5130 lovassal, Bathancourt 3000, és Moncey 15.000 emberrel. Ez összesen kitesz 62.390 embert.
Legújabb tervéről Berthiert floréal 7.-én (április 27.-én) a következőkben tájékoztatta: „Mon projet ne serait plus de passer pa le Gothard; je ne regarde cette opération possible et dans les rčgless ordinaires de la prudence, que lorsque le général Moreau aurait obtenu un grand avantage sur l'ennemi.. D'ailleurs il est possible que ce ne soit plus a Milan oů il faille aller, mais que nous soyons obligés de nous porter en toute diligence sur Tortone, pour dégager Massena qui, s'il a étét battu, se sera enfermé dans Gęnes oů il a pour trente jours devivres. C'est donc par le Saint-Bernard, que je désire que l'on passe. Arrivé a Aoste, on sera ŕ męme de se porter sur le lac Majeur et sur Milan, en peu de marches et dans un pays abondant et tel qu'il nous le faut, s'il devenait inutile de se porter tout de suite sur la rivičre de Gęnes.” – Floréal 15.-én (május 5.) Bonaparte alábbi soraival már erősen unszolja Berthiert a minél gyorsabb előnyomulásra: „J'apprends ŕ l'instant par le telegraphe, citoyen général, que Moreau a eu ŕ Stokach une affaire avec l'ennemi; qu'il a fait 7000 prisonniers, pris neuf pičces de conon et des magasins considérables . . . L'aide-de-camp de Massena arrive; il m'assure qu'il a des vivres pour vingt-cinq jours . . . ainsi vous voyez qu'il fau t qu'il siot dégagé dans le derničre décade du mois. Faites marcher ŕ force. Je pars demain matin . . .”
Bonaparte május 6.-án indult el Párisból és május 7.-én Dijonba érve, ott Brune tábornoknak parancsa adott egy második tartalék-sereg felállítására s aztán tovább utazván, 9.-én Genfbe érkezett. Itt elég kellemetlen híreket kapott. Massena azt jelentette, hogy Genuát két hétnél tovább nem tarthatja, Suchet pedig, hogy a Var folyó mögé nyomatott vissza. Ellenben a rajnai sereghez küldött Carnot Moreau egeni és mösskirchi sikereiről számolt be és azt is tudatta, hogy nevezett tábornok Moncey alatt 15.000 embert útba indított a tartalék-sereghez való csatlakozás céljából. Ugyancsak Genfben hallgatta meg Bonaparte a Szent Bernhard szoros szemrevételezésére kiküldött hadsereg-főnöknek, Marescot tábornoknak jelentését is, akinek hosszadalmas mondókáját a következő lakonikus kérdéssel szakította félbe: „Csak azt mondja meg: átjuthatunk-e rajta? Maresco igenlő válaszára Bonaparte csak ennyit mondott: „Akkor gyerünk (Eh bien, partons)!” S ezzel vége volt a Marescot által hosszú lére eresztette diskurzusnak.
A főoszlop közel 35.000 főből, közte 3600 lovas, és 40 ágyúból állott, mely Lausanne-n hat, egy-egy gyenge hadosztályból álló napilépcsőben haladt át, hogy aztán Martignyn, a Nagy Szent-Bernhardon és Aostán át Ivrea-ra meneteljen.
A főoszloptól jobbra a 4000 főnyi Chabran-hadosztály haladt és a Kis Szent-Bernhard szorosan át nyomulva, Aostánál a főoszlophoz volt csatlakozandó, Thurreau 5000 főnyi oszlopa pedig a Mont Cenis-szoroson át Turinnak vett irányt. A főoszlopról balra a Simplon szoroson át Bethancourt menetelt 3000 emberrel, a Szent Gotthardon át pedig Moncey 15.000 fővel. A mellékoszlopok feladata az volt, hogy az ellenség figyelmét minden irányban lekötve, a főoszlopnak a Nagy Szent Bernhardon át való átkelését megkönnyítsék.
Lannes május 12.-én Lausenne-ból elindulva, az éllel még aznap Martignyba, 15.-én pedig a Nagy Szent Bernhard hágóra jutott. Az azon át vezető út, helyenként csak egyenként áthatolható öszvérut volt, amelyen a járműveket csak szétszedett állapotban részenként lehetett átvinni.* Az előretolt két horvát zászlóalj visszaszorítása után Lannes május 16.-án Aostára, 18.-án Chatillonra s végre 19.-én a kis Bard erőd elé ért, ahol az előnyomulás egyelőre fenakadt. Közben az Aostához ért Chabran szintén besorakozott a főoszlop menetrendjébe. Ezalatt a főoszlopnak a szorosban úgy a fölmenetelnél mint a leszállásnál szinte emberfeletti erőfeszítéssel kellett küzködnie,* hogy a tüzérség lövegeit és a vonatjárműveket a 2470 m. magas hágón áthozza. De elvégre Bonaparte kitűnő intézkedései és a katonák lelkesült buzgalma és fáradozása minden nehézséget legyőztek. A Bard erőd azonban, melynek parancsnoka Bernkopf százados volt, a további előnyomulásnak határozottan gátat vetett.* Lannes az elővéd gyalogságát keskeny szikla ösvényeken egyesével s kúszva-mászva elvezette ugyan a váracska mellett, de a lovasság és tüzérség sehogy sem tudott zöld ágra vergődni. Bonaparte ennek hallatára azonnal Bard elé sietett, de mivel Bernkopf százados az erőd átadását ismételt felszólításra is megtagadta, módot keresett az ellenállás legyőzésére annál is inkább, mert május 19.-én már a főoszlop éle is Bard alá érkezett. Május 23.-án éjjel Bonaparte 3 csoport által három oldalról támadta meg az erődöt, de ez sikerre nem vezetett. Erre az erőd lövetése vette kezdetét, de ez sem vezetett eredményre. Május 27-ikének éjjelén az 58. féldandár egy sziklán lefelé csúszva, hatalmába ejtette a helységet, de ez az erőd birtoka nélkül magában véve nem sokat használt. A lovasság hallatlan erőferszítéssel ugyanazon a sziklaösvényen, amelyen Lannes gyalogsága ment át, végre mégis átjutott, de a tüzérséget átvinni képtelenség volt. Végre Bonaparte egy sötét éjen, az utat szalmával és ganéjjal behintvén, s a lövegek és lőszerkocsik kerekeit ugyancsak szalmával befonatván, az egész tüzérséget szerencsésen átvitte az erőd alatt; a helyőrség az elvonulást későn vevén észre, tüzelésével már csak csekély kárt tehetett az elvonuló francia csapatokban. – Ezek szerint a kis Bard erőd május 19-ikétől 26-ikáig, vagyis egy tejes hétig tartóztatta fel Bonaparte főoszlopát a előnyomlásban; a váracsot azután Chabran körülzárván, az június 1.-én kénytelen volt magát megadni.
Ezt előrelátva Bonaparte még tartaléksereg útbaindítása előtt messzemenő előkészületeket tétetett. Gold írja id. m. 29. oldalán: „Um die Geschütze über die Alpen transportiren zu können, waren, u. z. für das schwere Geschütz, gleich Trögen ausgehöhlte Baumstämme, für die leichten Geschützrohre eigne Schlitten angefertigt worden. Alle Lafeten sollten am Fuss der Alpen zerlegt, und gleich der Munition und dem übrigen Gepäck der Truppen, durch Maulthiere fortgebracht werden.”
Gold id. m. 34: „Nach fünfstündigem anstrengenden Marsche erreichte die Infanterie der Avantgarde die höchste Spitze des St. Bernhard; nicht minder anstrenged, aber weit gefährlicher war das Herabsteigen. Der Steig war stellenweise so eng, dass der Reiter nicht neben seinem Pferde gehen konnte, der Gefahr wegen, in den Abgrund zu stürzen. Dessen ungeachtet erreichte der Vortrab ohne weiteren Unfall, als das einige Pferde verunglückten, nach 3 Stunden in Etroubles an.”
A kis Bardról, annak parancsnokáról és védőrségéről Günter id. m. 73. oldalán ezeket írja: „Bei dem Dorfe Bardo, zwischen Chatillon und Ivrea, sperrt ein gewaltiger Granitblock von elliptischer Form das Thal (der Dora Baltea). Isoliert auf dem linken Ufer gelegen, zwängt er den Fluss in ein abgrundtiefes, ungangbares Bett. Dieser Felsen wird durch das vollständig sturmfreie, jetzt für uneinnehmbar geltende Fort Bardo gekrönt. Im Jahre 1800 nahm das bezeichnete Werk einen Flächenraum von kaum 500 m2 ein, zeichnete sich jedoch schon damals durch zweckmässigste Ausnützung der ihm für die Verteidigung gebotenen Eigenschaften aus. Von mehreren Rundtürmen flankiert, Iagen die Geschützenplacements in den in den Felsen eingesprengten Galerien. Die Kasernements der Besatzung konnten zwar von den benachbarten Albaredofelsen vollständig eingesehen werden: da die Bedachung jedoch durch aufgeschichtete Steine bombenfest erschien, so durfte französicherseits auf eine grössere Artilleriewirkung anlässlich einer Blockade nicht gerechnet werden. Wirklich hat auch späterhin nur ein im Turme der dorfkirche aufgestelltes Geschütz der Garnison etwelche Verluste beizubringen vermocht. Die grosse Strasse, welche über zwei Zugbrücken läuft, durchschneidet in Pistolenschussweite vor den Batterien des Sperrforts das kleine, ebenfalls mit einer hohen Ringmauer umgebene Dorf. – Bardo besass eine vom Hauptmann Bernkopf des Kinsky-Regiments (Nr. 27. Ergänzungsbezirk Marburg) befehligte, etwa 150 Grenadiere (2 compagnien) starke Besatzung, sowie 18 Geschütze grösseren und kleineren Kalibers. Wenn es auch an Munition im Fort nicht mangelte, so scheint es doch an Proviant gefehlt zu haben.”
Ezalatt Lannes elérte Ivreát és május 26.-án Hadiknak a Chiusella mentén kordonszerűen felállított, 5 zászlóaljból, 18 lovasszázadból és 5 lövegből álló csapatait erős küzdelem után visszanyomván,* Bonaparte által Hadik nyomában Chivasso-ra rendeltetett, míg a tartalék-sereg zöme május 27.-én Ivreanál felzárkózván, azzal Bonaparte merész oldalmenettel Milano felé vonult el, hogy ott Bethancourt-ral és Moncey-vel egyesüljön.
Az itteni harcról Günther id. m. 76. oldalán a következőket írja: „Die Division Hadik hielt nach dem im kaiserlichen Heere so sehr beliebten Kordon-system die Chiusellaübergänge besetzt . . . Gegen Hadik rückte die durch die Division Boudet und 2 Kavallerieregimenter verstärke französische Avantgarde heran. Am 26. Mai um 4 Uhr früh begann der Angriff. Die vorausgesandte 6. leichte Halbbrigade kam zunächst durch das heftige gegnerische Feuer aus 5 Geschützen etwas ins Wanken. Während die Kaiserlichen unter Major Weiss hitzig über die Brücke vordrangen, um ihren Vorteil auszunützen, erspähte der Brigadechef Macon eine Furt. Obgleich das Wasser den Leuten bis unter die Arme ging und unausgesetztes Salvanfeuer grosse Verluste unter ihnen hervorrief, geland es ihnen doch das andere Ufer zu erreichen. Der Brigadier Pállfy setzte jetzt, um seiner bedrängten Infanterie Luft zu verschaffen, zur Charge mit 4 Schwadronen Latourdragonern an. Da er versäumt hatte. Eclaireurs vorauszusenden, stockte die glänzend begonnene Attacke vor einem der in diesem Terrain so häufigen tiefen Gräben. In dem durch den Sturz so vieler Pferde verurzurück. Aber auch die heftig nachdrängenden Franzosen gerieten bald in Unsachten Getümmel wirkte das wohlgezielte Voltigeurfeuer furchtbar. Der kühne vermischt mit flüchtenden Infanteristen, Geschützen und Munitionskarren, strömte Führer und 200 seiner tapferen Reiter verloren das Leben; der Ueberrest, bunt vermischt mit flüchtenden Infanteristen, Geschützen und Munitionskarren, strömte zurück. Aber auch die heftig nachdrängenden Franzosen gerieten bald in Unordnung, und als Major Vécsey mit 2 frischen Escadronen in das Gefecht eingriff, eilten die jungen, solcher Scenen noch ungewohnten französischen Mannsschaften in regelloser Flucht zurück . . . Die Lehren, welche die Kaiserlichen aud den erwähnten Vorfällen hätten ziehen können, blieben für die Folge unbeachtet. Ihre tüchtige und überlegene Kavallerie hat in diesem Feldzuge eigentlich nur an der Chiusella bewiesen, was sie unter guter Führung zu leisten vermochte. So hatte trotz allem Hadik nur 348 Mann und 216 Pferde, gegenüber 1700 toten, verwundeten und gefangenen Franzosen, verloren.”
