8. Az olaszországi őszi hadjárat. *
8. Az olaszországi őszi hadjárat. *
Részletesebb leírását lásd: Oberst Georg Freiherr vom Holtz, Die innerösterreichische Armee 1813 und 1814.
Említettük annak idején,* hogy a csehországi fősereggel egyidejűleg Ausztria ennek a főseregnek hátulról jövő támadások ellen való biztosítása céljából egy-egy seregcsoportot a bajorok ellen Passaunál, egyet pedig Jenő alkirállyal szemben Belső-Ausztriában állított fel. Előbbinek parancsnoka Fresnel altábornagy, utóbbié Hiller altábornagy volt.
Lásd a 383. oldalon.
Miután a bajorok valamivel a lipcsei csata előtt az október 8.-án Ausztriával kötött riedi egyesség folytán Napoleontól elszakadtak, a passaui seregcsoport szabaddá vált s annak egy része a bajorokkal együtt gróf Wrede lovassági tábornok parancsnoksága alatt Hanau alá vonult, hogy ott a Lipcse alól visszavonuló franciák hátába kerülve, azok további visszavonulását feltartóztassa,* a másik rész pedig a belső-ausztriai csoporthoz csatlakozott. Ez augusztus közepéig egy-egy csoporttal Ausseenál és a felső Enns völgyben Tamswegnél, a főerővel Klagenfurtnál, továbbá egy-egy csoporttal Cillinél, Zágrábnál és Károly-városnál gyülekezett. Ez erők összes létszáma 40–50.000 embert tett ki. Ezzel szemben Jenő alkirály mintegy 50.000 embere balszárnyával Villach–Tarvisnál, a főerővel a Görz–Laibach–Triest által jelölt területen vonult fel.
Erről a 407. oldalon részletesebben szólottunk.
Jenő alkirálynak a Napoleontól vett utasítás szerint az osztrák területre betörve, támadólag kellett volna fellépnie Ausztria ellen, de ebben Hiller megelőzte. Nevezett altábornagy ugyanis szeptember 18.-án megindult ereje zömével Klagenfurt mellől, hogy a Loibl-hágón át a laibachi medencébe jusson. Erre Jenő alkirály szeptember 28-ikától kezdve megkezdte az említett medence kiürítését. Hiller azonban csak a Cilli-ben 3 zászlóaljjal és 4 lovasszázaddal állott Starhemberget indította az elvonuló Jenő alkirály után útba, míg ő maga a Villach–Tarvisnál álló Grenier-csoportra vetette magát, melyet október 7.-én teljesen szétűzött. Most aztán Hiller a Puster-völgyön, majd Brixen–Bozenen át Trientre nyomult előre, hogy innen tovább folytassa előretörését Verona felé. Közben Jenő alkirály, Starhemberg által követve, Bassanonál a Brenta mögé vonult, ahol hosszabb időre megállapodni szándékozott.
Ezalatt az 1 zászlóaljjal és 1 lovas századdal Károlyvárosban volt Nugent Fiumén át Triestbe nyomult előre, mely város november 8.-án megadta magát.*
Az isztriai félszigeten történt eseményekre nézve lásd bővebben: „Az istriai félsziget visszahódítása 1813-ban című cikket a Hadtört. Közlemények 1913. évf. 131–132. old.
Közben és folytatólag az év végéig, sőt az 1814. évbe is átnyúlva, az osztrák csapatok egész Dalmáciát is megtisztították az ottlévő francia csapatoktól.
Jenő alkirály arra a hírre, hogy Hiller ereje zömével a Puster-völgyön át az Etsch-völgye felé vett irányt, november elején odahagyja Brenta-menti állását és Veronába húzódik vissza, honnan egyrészt Trient, másrészt Vicenza felé ismételten támadólagos előretöréseket intéz. Hiller erre Trientből a Val Suganán át Vicenza, majd Caldiero felé nyomul előre, miből utóbb említett helyen bár komolyabb, de nem döntő összeütközésekre került a sor.
A főhadiszínhelyen bekövetkezett döntés folytán nemsokára az olaszországi hadiszínhelyen is szünet állott be a hadműveletekben.
