5. A magyar csapatok működése és tevékenysége az 1814. évi háborúban.
5. A magyar csapatok működése és tevékenysége az 1814. évi háborúban.
A fősereg körében működő magyar csapatok működéséről röviden már megemlékeztünk. A délfranciaországi hadműveletekben részt vett magyar csapatok tevékenységéről a Pilc szerkesztette, A Magyar Katona, II, 208–209. oldalán a következőket említi: „E seregtestek soraiban ott volt a 2., 19., 32., 33., 34., 48. és 60. magyar gyalogezred, valamint az 1., 3., 4., 6., 7. és 8. huszárezred vagy egészben vagy részben. Mind a gyalogság, mind a huszárság megint igen sok helységnél összetűzött a franciákkal . . . A Lyon bevételét megelőző napokban a 19. ezred St. Georges és Longsard falvak bevételénél nagyon kitűnt; Maçonnál és Limonestnél a 32. gyalog-, továbbá a 4. és 6. huszárezred szolgált rá a dicséretre; Romans bevételénél a 32. és 33. gyalogezredek szinte vakmerően rohanták meg a vár kapuját; St. Amour faluban a franciák rajtaütöttek a 19. gyalogezred egyik századán. A futó századból Szabó József közvitéz visszafordult, a francia tábornokot leszúrta és hadsegédét elfogta, mire a franciák megriadtak és kimenekültek a faluból. A vakmerőség és a huszárbravur ritka példáját mutatta Maçon mellett Varga Sándor 1. huszárezredbeli közhuszár. Százada, az előőrsök mögött, mint tartalék élénken figyelte az eseményeket és parancsra várakozott. Az előőrsöket francia huszárezred támadta meg, amelynek támogatására egy francia vértesezred is felvonult, szőlővel beültetett domb mögött. Egyszerre a 4-ik szakaszból Varga Sándor engedélye nélkül kiugratott, az előnyomuló ellenséges osztagokat a domb alján nagy ívben megkerülte és váratlanul a francia vértesek ezredese mellett termett. Mielőtt az ezredesnek ideje lett volna a lovasban az ellenséget felismerni, a magyar huszár kardja már villant s az ezredes a következő pillanatban széthasított sisakkal és kettévágott koponyával bukott le lováról. A huszárok a túlsó dombon az egész jelenetnek szemtanui voltak, önkéntelenül „Éljen” kiáltásban törtek ki s kengyeleikben felágaskodva, aggódva lesték a következményeket. Amilyen gyorsan Varga a végzetes csapásra mérte, ép olyan gyorsan kapta el az ezredes lovának kantárját; egy-két ugrás, egy merész ugratás a széles árkon és a fürge huszár az elfogott lóval együtt eltűnt. A francia vértesek csak most tértek magukhoz az ámulatból s százan is vágtatva utána eredtek. De már késő volt: Varga néhány perc mulva megjelent századosánál a legvágott francia ezredes gyönyörű lovával, amelyet állítólag ezekkel a szavakkal adott át parancsnokának, Faragó kapitánynak: „Itt vagyok; kapitány uram sok jót tett velem, meghálálom ezzel a szép lóval; tessék elfogadni.” A százados gazdagon megajándékozta Vargát, akit később az arany vitézségi éremmel tüntettek ki.
„Lyonnál esett meg Simonyi József óbester egyik igen sokszor emlegetett bravúrja. Amikor ezrede, a 4 huszárezred, csatlakozott gróf Hardegg altábornagy seregéhez. Hardegg szerette volna, ha valamely lovascsapata átkelne a Rhone folyón és nyugtalanítaná az ellenséget. De a zajló, széles és sebes folyón a kozákok hiába kísérelték meg többször is az átkelést. Végre Simonyi vállalkozott rá és március 20.-án estefelé 3 század huszárral és 2 század kozákkal Miribelnél kimondhatatlan vesződség között sikerült átkelnie a jeges áron, amely több emberét lovastól elragadta, sokat pedig félholtan kellett kihorgászni a vízből. A merész csapat ezután keserves éjszakákat töltött el egy posványos mezőn, ahol a tetőtől talpig átázott, facsaró vizes ruhákat nem lehetett megszárítani, mert tüzifát sehol sem találtak. Mindazonáltal Simonyi az átkelés után azonnal 100 válogatott emberből álló csapatot küldött ki, hogy mindenfelé terjesszék a szövetségesek átkelését és ácsokat, fát, gerendát rendeljenek, hogy reggelre hidat verhessenek. A huszárok és a kozákok átkelése oly nagy rémületet keltett, hogy a francia sereg nyakra-főre kitakarodott Lyonból.
„Az olaszországi harctéren . . .a Mincio mellett a magyar csapatok közül a 39., 51., 52. 61. és 62. gyalogezred, a 31. és 51., illetőleg a 48. és 52. ezredbeli osztályokból szervezett 2 gránátos zászlóalj, továbbá a 9. huszárezred részei harcoltak. Leginkább kitűntek a 61. és 62. ezredek, továbbá a gránátosok. A 61. gyalogezred egyik zászlóalja az ezredet oldalba támadó lovasságnak szuronnyal ment neki és visszaverte. A csata további folyamán a francia lovasság által körülfogott gránátosokat szintén a 61. ezred szuronyrohama vágta ki. Ugyanezen a napon, Monzambanónál a 9. és 10. huszárezred részeinek volt ütközetük. A gyalogságnak az egyik magaslatot kellett megszállania, az ellenség azonban már megelőzőleg elfoglalta. Bokor 9-es huszárkáplár, szakaszával önszántából a magaslatra vágtatott és az ellenséget elűzte. Bercsényi Lajos gróf százados, a 10. huszárezred félszázadával az előnyomuló túlerős ellenségre rohant és sáncai mögé visszaűzte. – A Taro mellett a 52. gyalogezred és az 5. huszárezred egy része volt harcban. Castiglionénál Gálfi József 51. gyalogezredbeli őrmester az ellenség egyik gyülekező nagyobb szakaszát szuronyrohamban szétszórta. Molnár József tizedes, szintén szakaszával, egész ellenséges zászlóaljra intézett szuronyrohamot és az ellenség parancsnokát lerántotta a lóról. Nagy György tizedes és szakasza parancsnokát lerántotta a lóról. Nagy György tizedes és szakasza hasonlóképpen szuronnyal rohanta meg a francia tüzéreket, akik azonnal megszüntették a tüzelést és elmenekültek.”
