c) Murat támadásának kudarca.
c) Murat támadásának kudarca.
Már említettük, hogy Murat nápolyi király, mihelyt Napoleon visszatéréséről értesült, abban a reményben, hogy most már egész Olaszországot uralma alá fogja hajthatni, a szövetséges hatalmakkal kötött egyesség megszegése mellett, 1815 március 27.-én hadüzenet nélkül támadást kezdett Ausztria ellen.* Ennek olaszországi serege a Po mentén még csak felvonulófélben volt s így eleinte mi sem állotta útját a nápolyi sereg előnyomulásának. De amikor a Verona-nál álló Bianchi-csoport ellenoffenzíváját megkezdte, s emellett Anglia is hadat üzent Murat-nak, ez megbánva meggondolatlan tettét, hamarosan beszüntette előnyomulását, sőt nemsokára visszavonulót is fuvatott. – Bianchi nyomon követte a visszavonulókat, miből néhány helyen jelentéktelen összetűzések támadtak Murat utóvéd-csapatjaival, amelyek szívósabb ellenállást seholsem fejtettek ki. A folytonos vereségeknek az lett a következménye, hogy a nápolyi csapatok körében a szökések mindig nagyobb arányokat öltöttek. Ezt látva Murat, otthagyta seregét és Franciaországba menekült. Közben Bianchi két oszlopban Róma és Nápoly felé nyomult előre, de említésreméltó ellenállásra többé sehol sem találván, seregcsoportjai zömét at angolok Nápoly megszállása után hajókon Genuába és Nizza-ba szállították, ahonnan az Délfranciaországnak vette útját. Előtte Brunne Var-hadseregcsoportja fokozatosan Toulon felé húzódott vissza.
Lásd a 437. oldalon.
