Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
Ime, az Imre és Endre között kiújúlt viszály egész valójában ismét felszínre veti a trónöröklés szabályozatlan és az egész országra és nemzetre nézve felette káros voltát. Mint már ismételten megtörtént, a nemzet nagy többsége ellene volt annak, hogy kiskorú gyermek-király uralkodjék felette és emiatt még a felszentelt királlyal is szembeszállva, inkább annak öccse mellé sorakozott. Ez egy oly gyakran megismétlődő szokása és jellemvonása nemzetünknek, amelyet még a legdrákóibb szigorral alkalmazott ellenrendszabályokkal sem lehetett belőle kiverni.*
Kinnamosz görög történetíró, aki Mánuel császárt Magyarországba is elkísérte, a következőket írja a magyarok eme bevett szokásáról: „A magyaroknak oly törvényük van, hogy a korona mindig az életben lévő testvéreket illeti… II. Géza ennek a törvénynek a mellőzésével fiára ruházta az uralkodást. – Az a szokásuk is meg van a magyaroknak, hogy ha a fejedelem halálakor gyermekei maradnak, addig, amíg az uralomra jutottnak nincs fia, a legjobb viszonyban együtt élnek a testvérek. De amikor már fia született, akkor azok már nem maradhatnak az országban, csak megvakítva“. Bár ilyen törvényről tudomásunk nincsen, de azért Kinnamosz híven adja vissza az akkori felfogást és szokásokat.
Ezért nem kísérelte meg eddig egyik királyunk sem, hogy a trónutódlási jogot törvényileg is szabályozza olyan formán, hogy az apát mindig annak elsőszülött fia, még ha kiskorú volna is, kövesse a trónon, ahogyan az többek között Németországban és a görög császárságban, ha nem is mindig, de rendszerint bekövetkezett.
Ezúttal még más oka is volt annak, hogy a nemzet többsége inkább Endréhez, mint Imréhez húzott; ezt az a nagyfokú ellenszenv idézte elő, amelyet Imrének a pápára támaszkodó és az ország függetlenségét nagymértékben veszélyeztető politikája váltott ki. Ez a maga függetlenségét és önállóságát féltő és e tekintetben soha megalkúvást nem ismerő felfogása szintén olyan egyik jellemvonása őseinknek, amely vörös fonalként húzódik végig Magyarország egész történelmén.
Imre király ötletes elhatározása, amellyel a reá nézve súlyos helyzet gordiusi csomóját oly hihetetlen egyszerű módon megoldotta, amellett bizonyít, hogy a legválságosabb pillanatokban valóban többet lehet ésszel, mint erővel elérni.
Más forrás szerint Endre elfogatása csellel történt volna, de ez kevésbé valószínű.*
„Eimericus rex Ungarie data fide per religiosos viros fratrem suum dolo captum et catenis constrictum perpetualiter incarceravit“. (Contin. Claustroburg. az 1203. évhez.)
