10. A papság mozgalma Károly király ellen; utóbbinak családi körülményei és bajai. Zách Felicián merénylete 1330 április 17.-én.
Károly király uralkodásának kezdetén a viszony közte és a papság között, amelynek trónja megszerzése körül oly sokat köszönhetett, a lehető legjobb és legbensőségesebb volt. Ez a viszony később mindjobban megromlott, mert a papság úgy vélekedett, hogy a király nem védi kellőképen annak érdekeit Csák Mátéval és a többi oligarchával szemben.Még jobban megneheztelt a papság, amidőn Károly király kincstára szorult helyzetének feljavítása céljából a klérusra újabb adókat vetett ki és hogy a pápa részére beszedett illetékek egy részét a királyi kincstár számára foglaltatta le. Sérelmeik megbeszélése és orvoslása céljából a főpapok 1318.-ban Kalocsán zsinatot tartottak, amelynek határozatából László pécsi és Ivánka nagyváradi püspökök felszólították Károly királyt, hogy a papság és az ország ügyeinek rendezésére és a sérelmek orvoslására minél előbb országgyűlést hívjon egybe s egyidejüleg Ágoston zágrábi püspök Avignonba ment XXII. János pápához, hogy neki is előadja a főpapság panaszát Károly király ellen, akinek azt is szemére vetették, hogy nem él eléggé erkölcsös életet. Első neje Mária 1317.-ben elhalálozván, Károly király ez idő óta nagyobbára Temesvárott élt egy Csallóközből származó ágyassal, akitől 1318.-ban Kálmán nevű fia is született. Azt is panaszolták a püspökök, hogy a király az utóbbi időben a még mindig tartó lázadások, zavargások miatt, amelyeknek ő nem tudta a kívánt gyorsasággal elejét venni, szerintük nem fejtett ki elég erélyt a kormányzásban és nem védte meg eléggé az ő érdeküket sem a zsarnokok túlkapásai ellen; hogy idejének legnagyobb részét szerelmi kalandokkal, lovagi tornákkal, stb. tölti.
A püspöki kar erélyes fellépése és a pápa feddő levele úgy látszik megtette hatását, mert Károly király az összes felhozott sérelmek orvoslását megigérte és 1318 július 1.-ére országgyűlést is hirdetett a Rákosra, de az ott hozott végzésekről nincsenek feljegyzéseink.
A püspöki kar befolyásának tulajdonítható az is, hogy Károly király még ugyanazon év november havában nőül vette János cseh király tizenhárom éves testvérét, Beatrixet, aki azonban már 1319.-ben gyermekágyban elhalálozván, az újra özveggyé vált király egy évvel később Lokietek Ulászló lengyel herceg Erzsébet nevű leányát vette nőül.
Most pedig e helyütt, bár idősorrendben nem ez következnék, leírjuk azt a családi tragédiát is, amely Zách Felicián nevéhez füződik. Habár úgy ennek, mint a fentebb vázolt családi dolgoknak kevés közük van a katonai és hadügyi eseményekhez, azért a teljesség és az összefüggés kedvéért mégis legalább röviden meg kell azokról emlékeznünk.
1330 tavaszán Lokietek Ulászló lengyel király fia és utóda Kázmér, nővére látogatásán Visegrádon tartózkodott, és a husz éves féktelen ifjút Erzsébet királyné egyik udvarhölgye, a szépséges Zách Klára vad szenvedélyre lobbantotta. A hagyomány szerint az ártatlan leány megejtése a királyné tudtával történt.
Zách Klára a rajta esett szégyent atyjának elpanaszolván, ez 1330 április 17-én vad dühében az éppen ebédnél ülő királyi családra rohant s kardot rántván, halálos csapást szándékozott a királynéra mérni, aki azonban jobbjával az ütést felfogván, négy ujjának elvesztésével megváltá életét. Ezután a dühöngő ember a két gyermek, a négyéves Lajos és a három éves Endre felé suhintott, de ezeket a csapásokat Károly király és a kisdedek nevelői fogták fel, miközben utóbbiak halálos sebet kaptak fejükre, a király ellenben csak könnyebb sebesüléssel úszta meg a dolgot. Ekkor Cselényi János, a királyné asztalnoka, csákánnyal Zách Felicián nyakcsigolyája felé suhint és a dühöngőt a földre teríti. A zajra betódult udvari őrök darabokra tépték a haldoklót, akinek fejét Budán, kezeit, lábait pedig más-más városokban függesztették ki elrettentő például. Zách fia, akit hű szolgája a rémtett hírére meg akart szöktetni, utóléretvén, mindketten lófarkon mindaddig körülhurcoltattak, amíg ki nem adták lelküket, húsukat pedig odadobták a kutyáknak. A boldogtalan Zách Klárát pedig lemetszett orral és ajkakkal, hogy szépségéből csúfságot űzzenek, és elmetélt ujjakkal, hogy bosszút álljanak a királyné kezeinek megcsonkításáért, félholtan lóra kötötték s a városban és városon kívül körülhurcoltatván, bakói arra kényszerítették, hogy minduntalan azt kiáltsa: „Így bünhődik, aki hűtlen lesz királyához!” A dühöngő másik, idősebb leányát, Sebét, Palásti Kopaynak feleségét, Becsei Imre barsi főispán Léva vára előtt lefejeztette.
Egy héttel a szörnyű tett elkövetése után a királyhoz hű urak és nemesek Visegrádon egybegyülvén, a király jelenlétében akként határoztak, hogy Zách Feliciánnak rokonai harmadizig ölessenek meg és jószágaik koboztassanak el a közkincstár javára.