Megjegyzések. Elmélkedések.
A németországi bonyodalmakból kinálkozó előnyöket Károly király a maga és országa zilált és nehéz helyzete dacára eléggé ki tudta használni. Mindenekelőtt figyelmet érdemel ama ügyes sakkhuzása, hogy Szép Frigyesnek, akitől nem is aktiv támogatásért elég értékes adományt kötött ki magának, maga helyett Csák Mátét ajánlotta, megfelelő hadat is rendelkezésére bocsátó segítőtársul. Ezzel kettős célt ért el: a maga fegyveres erejét kimélte, Csák Mátéét pedig kitette az idegen érdekekért folyó hadjárat bizonytalan esélyeinek, miáltal az ő poziciója Csák Mátéval szemben csakis javulhatott. Ezt az előnyt Károly király ki is aknázta, mert bár, amidőn a holicsi fordulat beállott, János cseh király felszólítására, Csák Mátét hátba nem támadta, de viszont nemcsak hogy utóbbinak sem adta meg a kívánt segítséget, hanem ellenkezőleg, nemsokára a holicsi események lezajlása után felhasználta a kedvező alkalmat arra, hogy Csák Mátétól Szécsényi Tamás által Visegrádot, amelyet Károly király egy 1316 július 15.-én kelt oklevelében „Magasvárnak” nevez, hosszabb ostrom után visszafoglaltassa.
Hogy Károly király egyidőben Frigyessel, Csák Mátéval és azok közös ellenségével, János cseh királlyal is kötött titkos paktumokat, ez azt bizonyítja, hogy az emberek, udvarok és kormányok a diplomácia titkos kulisszái mögött ezúttal sem jártak a legegyenesebb úton. Hogy Csák Máté a hadjáratban való részvétel révén neki felkínált elég veszélyes szerepre vállakozott, az egyrészt valószínűleg azért történt, hogy seregének alkalmat adjon, miszerint a rozgonyi csorbát kiköszörülje, mire az annál szívesebben vállakozott, mert a határon túl Morvaországban, kénye-kedve szerint garázdálkodhatván, busás zsákmányra nyilt kilátása; másrészt a nagyzási hóbortnak is volt benne része, mert Csák Máté Szép Frigyestől a beigért hathatós támogatásért állítólag egyebet nem kért, mint hogy fia, avagy leánya a Habsburg-ház egyik tagjával házasságra léphessen. E házasság költségeinek fedezésére Csák Máté már adót is kivetett, de hogy lett-e valami a tervezett házasságból, annak a kútfőkben nyoma nincsen.
A hadjáratban való részvételét Csák Máté hada a régi kedvelt és szokásos módon, tűzzel-vassal való pusztítással kezdte meg. E célból eleinte csak kisebb erejű portyázó csapatok lépték át a határt, ami annak a jele, hogy a ravasz és ügyes trencsényi gróf lehetőleg olcsó pénzen akart vállalt feladatának megfelelni, s csak mikor már a veszély a feje fölé nőtt, amidőn kiderült, hogy az ellenségül magára vállalt János cseh király egész seregét indította a Mátyusfölde felé útnak, fogott hozzá nagyobb erők összetoborzásához. Cseh-, illetve Morvaország ellen folyván a harc, Csák Máté seregébe ezúttal cseh zsoldosokat nem állíthatott be. Ez a sereg tisztán könnyű magyar lovasokból állott, mely hadműveleteit és harcait is régi magyar, illetve szittya módra tervezi és hajtja végre, illetve vívja. A holicsi meglepő támadás, amellyel Csák Máté az övénél sokkalta erősebb ellenséges sereget megfélemlíti és úgyszólván harc nélkül, csupán cselfogással, megfélemlítő vad ordítással, mint a polyvát széjjelszórja, határozottan dicséretére válik a Mátyusföld hatalmas urának, de úgylátszik, hogy e valóban remek eredménynek erélyes és könyörtelen üldözés által való kiaknázását elmulasztotta, ami alkalmat adott a hanyatt-homlok visszaözönlő cseheknek az újból való sorakozásra és rájuk nézve kedvező fordulat előidézésére. Nyilt mezőn vívott rendes harcban a nehéz vasas cseh lovasság ugyanis fölényben volt a könnyű magyar lovassággal szemben, s így Csák Máténak a fordulat beállta után ki kellett volna térnie az összeütközés elől, s akkor a cseh írók nem fitogtathatnák, hogy tulajdonképpen végül mégis az ő atyafiaik maradtak a győztesek.
Hogy a cseh sereg számra nézve is messze felülmúlta Csák Máté hadainak létszámát, azt az idegen és cseh történetírók sem tagadják. Ezt a nagylétszámú és kifogástalan felszerelésű hadsereget János király a német trónra való igényeinek kellő érvényesíthetése céljából állította talpra. E sereg hadműveletei eleinte egészen szépen és helyesen indultak. A két oszlopban való előnyomulás, a főoszloppal Gőding–Holics felé, egészen helyesnek mondható, nem különben az is, hogy egy mellékoszlop Wesselynek irányíttatott, ami lényegesen megkönnyítette a Morva folyón való átkelést. Ekkor azonban az akkori kornak felette gyakran mutatkozó hibás tünete vesz erőt a cseh hadvezetőségen további hadműveleti céljainak és tervének megállapításánál, amidőn egész erejét, ahelyett, hogy Csák Máté mozgó hadseregének felkeresésére és legyőzésére, tönkreverésére fordította volna, szinte nevetségesen alárendelt célok elérését, Holics megvételét tűzi ki feladatául. És itt megint csak a már megszokott tünetet észlelhetjük: Holics vára hetekig lekötve tartja az egész cseh hadsereget, mely elkeseredésében végre rendes ostrom és a falak aláaknázása révén akar a kis erősségen úrrá válni, de ez a kísérlete is csúfondáros kudarcot vall. Az elhibázott hadműveleti tervnek volt aztán elsősorban tulajdonítható, hogy ez az oly fölényes harci eszközökkel viselt háború végül a csehekre nézve oly szánalmas véget ért.