1. Zavarok és bonyodalmak Mária királynő trónralépése után.
1. Zavarok és bonyodalmak Mária királynő trónralépése után.
A magyar nemzet azzal akarta háláját elhunyt nagy királya iránt kimutatni, hogy mindjárt a temetést követő napon, 1382 szeptember 17-én annak idősebb leányát, Máriát, egyhangúlag elismerte, nem is királynőjének, hanem királyának és nyomban meg is koronázta.* Miután azonban Mária még csak 12 éves volt, az ország rendei nagykorúságáig az ország kormányát anyjára, Erzsébet özvegy királynéra bízták, aki viszont leginkább Garai Miklós nádor tanácsára hallgatott. A bátorsága, ügyessége és jellemszilárdsága által kitünt fiatal Garait még Nagy Lajos emelte 1354-ben alacsonyabb helyzetből macsói bánná, 1376-ban pedig nádorrá nevezte ki. Garai Miklós megbízhatósága és a királyi családhoz való feltétlen ragaszkodása révén teljes mértékben meg is érdemelte ezt a nagy kitüntetést, csak az volt a kár, hogy határtalan büszkesége, majdnem az erőszakosságig menő erélye és nagyravágyása által csakhamar majdnem az összes zászlós urakat nemcsak a maga, hanem az özvegy anyakirályné legelkeseredettebb ellenségeivé is tette.*
Paulus de Paulo, Schwandternál, III., 724. – Laurentius de Monacis, Carmen seu historia di Carolo II., cognomento Parvo, rege Hungariae.
Monaci verses krónikája 59–65. v.
Ez annál nagyobb baj volt, mert alig hogy Nagy Lajos szemét behunyta, Lengyelországban és a birodalom déli részein, mintegy varázsütésre, elementáris erővel tört ki a forrongásnak, lázadásnak és a Magyarországtól való elszakadásnak félre nem ismerhető jele.
