BEVEZETÉS A BÖLCSESSÉG KÖNYVÉHEZ

Teljes szövegű keresés

BEVEZETÉS A BÖLCSESSÉG KÖNYVÉHEZ
A könyv első része bemutatja a bölcsesség szerepét az ember sorsának irányításában. Összehasonlítja az igaz ember sorsát az istentelenével az életben és a halál után (1-5). A második részben (6-9) elmondja a bölcsesség eredetét és természetét, valamint az eszközöket, amelyekkel megszerezhető. A harmadik részben (10-19) dicséri a bölcsesség működését a választott nép történetében, és különös szeretettel tekint vissza a történet fő mozzanatára, az Egyiptomból való szabadulásra. Majd egy hosszabb kitérésben (13-15) szigorú kritikát gyakorol a bálványimádás felett.
A szerzőt Salamonnak vélték, akinek alakja világosan van megrajzolva, csak a neve hiányzik (9,7-8), ezért a könyvet görögül „Salamon bölcsességének” nevezik. A szerző úgy beszél, mint egy király (7,5; 8,9-15) és királytársaihoz intézi szavait (1,1; 6,1-11. 21). De ez nyilvánvalóan irodalmi szokás, amely ezt a könyvet is, mint a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét, Izrael legnagyobb bölcsének a neve alá helyezte. A könyvet teljes egészében görögül írták, még az első részt is (1-5), amelyet egyesek helytelenül héber eredetűnek véltek. A szerkesztés egysége éppúgy látható, mint a nyelv egysége, amely finom és gazdag, minden erőlködés nélkül ömlik a retorikai alakzatokban.
A szerző biztosan zsidó, akiben él „az atyák Istenébe” vetett hit (9,1). Büszke, hogy a „szent néphez”, a „feddhetetlen fajhoz” (10,15) tartozik, de hellenizált zsidó. A kivonulás eseményeinek a kiemelése, az egyiptomiak és zsidók közti ellentét hangsúlyozása, az állatimádás kritikája bizonyítja, hogy Alexandriában élt, amely egyszerre volt a ptolemeuszi görögség fővárosa és a szórvány zsidóság nagy városa A Hetvenesek szerint idézi a Szentírást, amely ebben a környezetben keletkezett. A könyv tehát későbbi a Hetvenes fordításnál, de nem ismeri az alexandriai Philo munkásságát (Kr. e. 20-Kr. u. 54). Úgy látszik, hogy Kr. e. az 1. században írták.
Először a zsidókhoz, honfitársaihoz fordul, akiknek a hűségét az alexandriai civilizáció megingatta: a filozófiai iskolák virágzása, a tudományok fejlődése, a misztériumvallások vonzása, az asztrológia, a hermetizmus vagy a népi istentisztelet láthatóan vonzotta őket. Bizonyos utalások, melyeket tesz, arra mutatnak, kívánja, hogy a pogányok is meghallgassák, mert a minden embert szerető Istenhez akarja őket elvezetni. De ez a szándéka másodlagos; a könyv sokkal inkább védekező, mint hódító akar lenni.
Mivel a szerző környezete, kultúrája és szándékai adottak, nem kell csodálkozni, hogy könyve sok kapcsolatot mutat a görög gondolkozással. De ennek fontosságát nem szabad túlozni. Hellén tanultságának köszönhető az elvont szavak használata és az a könnyed okoskodás, mely nem érhető el a héber nyelv szókincsével és nyelvtanával. Ugyancsak az az oka, hogy van benne bizonyos mennyiségű filozófiai szakkifejezés, osztályozási keret és iskolai téma, de ezek korlátolt kölcsönvételek, és nem jelentik azt, hogy a hozzájuk tapadt értelmet is átvette, inkább a gondolat kifejezésére szolgálnak. A gondolatok pedig az Ószövetségből táplálkoznak. A filozófiai rendszerekről vagy az asztrológiai eszmélődésekről nem tud többet, mint korának művelt alexandriai embere.
Se nem filozófus, se nem teológus, hanem megmaradt Izrael bölcsének. Mint elődei, buzdít az isteni eredetű bölcsesség kutatására, amelyet imával lehet megszerezni. Ez a bölcsesség az erények forrása és minden jónak az oka. A jutalmazás kérdése, mely annyira érdekelte a bölcseket, nála megkapja a megoldást. Felhasználva a plátoni tanítást a test és lélek különbségéről (9,15), a lélek halhatatlanságáról, állítja, hogy az Isten az embert a romolhatatlanságra teremtette (2,23) és a bölcsesség jutalma lesz ez a romolhatatlanság, amely helyet biztosít az Isten mellett (6,18-19). Ami itt lent történik, nem más, mint előkészület a másvilági életre, ahol az igazak az Istennel együtt fognak élni, a gonoszok pedig megkapják büntetésüket (3,9-10).
Amint elődjeinél, úgy nála is a bölcsesség Istennek egyik tulajdonsága. Már a teremtésnél közreműködött és a történelem eseményeit is ő irányította. Amit a 11. fejezettől kezdve a bölcsességnek tulajdonít, az egyenesen az Istenre vonatkozik, mégpedig azért, mert a bölcsesség azonosult Istennel a világ kormányzásában. A bölcsesség „a Mindenható dicsőségének kiáradása... az örök fény visszaverődése... .kiválóságának képe” (7,25-26); mégis úgy jelenik meg, mint aki különbözik Istentől. Nem látszik az, hogy a szerző túlszárnyalná a többi bölcsességi könyvet és hogy a bölcsesség külön személy lenne, de ezek a helyek (7,22-8,8) haladást jelentenek a régi eszmék megfogalmazásában és elmélyítésében. Megértjük, hogy az Újszövetség innét vette sugallatát az Ige teológiájában (Kol 1,15-16; Zsid 1,3), főképp Szent János (Jn 13,16-17; 5,20).
Izrael múltjáról való elmélkedésében (10-19) a szerzőt Sirák fia megelőzte (Sir 44-50), de eredetisége két ponton jelentkezik. Először is keresi a tények okát és vallásos színezetű történetbölcseletet ad, amely a szövegek új értelmezését követeli: így fejlődést jelent, mikor pl. Istennek mértékletéről beszél Egyiptom és Kánaán iránt (11,15- 12,27). A bibliai történet alkalmassá teszi egy-egy tétel bizonyítására. A 16-19. fejezet nem más, mint hosszú párhuzamos ellentét az egyiptomiak és zsidók sorsának bemutatására, és hogy a szerző jobban kiemelje témáját, kitalált vonásokkal, különálló epizódokkal gazdagítja az elbeszélést. Kiváló példája a midrásszerű exegézisnek, amelyet a rabbik műveltek.
Azóta az ízlés megváltozott, ezek a lapok megöregedtek, de a könyv első része (1-9) még mindig tartalmas lelki táplálékot nyújt. Az Egyház liturgiája sokat merít belőle.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages