Szent Júdás levele (Júd)
Szent Júdás levele (Júd)
Júdás magát Jakab testvérének nevezi. Ezzel akarja tekintélyét alátámasztani. Úgy látszik, a nagy tekintélyű jeruzsálemi püspök levele ugyanannak a közösségnek szólt, ahová Júdás is írja az övéit.
A hívők veszélyben forogtak a tévtanítók miatt, Szent Júdás azért ír, hogy megerősítse őket hitükben. A tévtanítókon megy teljesedésbe az ítélet, ezért vannak kijelölve az ítéletre. Ezek az eretnekek tagadják Krisztus főségét, sértegetik az angyalokat, és szabados életet élnek. Krisztusnak ugyanis nemcsak mint Istennek, hanem mint embernek is hatalma van minden teremtmény felett, éppen a személyi egység folytán.
Ha valakit Isten kiválaszt a hitre, nem jelenti azt, hogy ki is tart benne. Erre példa a zsidó nép.
A tévtanítók az angyalok ellen fordulnak, pedig annyira kiváló lények, hogy Mihály főangyal közülük még azok ellen sem mert elmarasztaló ítéletet mondani, akik fellázadtak. Ezt a vitát a „Mózes mennybemenetele” című apokrif könyv hozza. Káin gyilkosságot követett el, Bileám a rabbiknál úgy szerepel, mint a kapzsi, gőgös emberek példaképe, Korach pedig fellázadt Mózes ellen.
A szeretetlakomákon, azaz az eukarisztia ünneplésével kapcsolatos lakomákon az apostoli időkben előfordultak visszaélések (1Kor 11,20-22), s ezt a tévtanítók kiaknázták.
Hénoch Ádám leszármazottjai sorában Szet vonalán a hetedik, ezzel akarja az apostol megkülönböztetni a Káin vonalán harmadik személyként szereplő Hénochtól. A hagyomány egy jövendölést tulajdonít neki az általános ítéletre vonatkozólag. Az egyiptomi Akhmimban talált görög kézirat hozza ezt a részletet, s ebből való az idézet, amelyet Júdás emlékezet után hoz. - Az idézetben szereplő négyszeres istentelen szó nyomatékosan fel akarja hívni a figyelmet a súlyos bűnre, melyet elkövetnek azok, akik hallgatnak a tévtanítókra.
Júdás itt a Szentháromság mellett tesz hitet.
Júdás apostol istendicsérettel zárja le a levelét.
