Szent Péter II. levele (2Pét)
Szent Péter II. levele (2Pét)
A levelet Péter apostol azoknak a keresztényeknek írja, akiknek hite veszélyben forog az eretnekek miatt. Péter Jézus szolgája és apostola, így joga van levelet írni. Jézus istenségére azzal utal, hogy a Megváltó szó előtt a görögben nem használ névelőt. A Megváltó címet, amelyet eredetileg a császárok adtak maguknak, ez a levél ötször adja meg Krisztusnak, a többi újszövetségi könyv ellenben összesen csak tizenegyszer.
Minél jobban megismerik a keresztények Krisztust, annál inkább elmélyül lelki életük, mert részesei lesznek az isteni természetnek. Az isteni természet kifejezést a pogányok is használták, de Péter keresztény tartalommal töltötte meg. Az isteni természet a kegyelem gyümölcse az ember lelkében. A kegyelmet már itt a földön megkapjuk, így a kifejezés nem csupán eszkatologikus értelmű. Szent Péternek erre a kijelentésére már a legrégibb egyházi írók is felfigyeltek, így Antióchiai Szent Ignác a keresztényeket „istenhordozóknak”, „Krisztus-hordozóknak”, „szentséghordozóknak” nevezi, bár az ember nem is részesül az isteni természet tökéletes bírásában, ahogy ez megvan a Szentháromságban. A keresztény életnek jellemzői a felsorolt erények: a tudás a gyakorlati keresztény eligazodást jelenti az életben a magunk fölötti uralom segít legyőzni a vágyakat a vallásos érzület az Isten igaz tiszteletét szabályozza a testvériesség egy családdá formálja a hívőket, ahol a szeretet uralkodik. Akiből hiányzanak ezek az erények, az erkölcsileg vak, mert nem látja a dolgok helyes sorrendjét. - Az apostol buzdítja a hívőket, mert isteni kinyilatkoztatásból tudja, hogy közeledik életének a befejezése, vagy amint a görög szöveg mondja: „sátorom lebontása”. Akarja, hogy levelét halála után is olvassák: ezekről megemlékezhessetek ezzel istentiszteleti használatra utal, ahogy a később említendő Pál-levelek is ezt sürgetik. Kezd kialakulni az újszövetségi szent könyvek kánonja, és talán ez a kijelentés adott létet azoknak az apokrif könyveknek is, amelyek Szent Péter neve alatt voltak forgalomban.
A szerző Krisztusról szóló tanítását megerősíti a színeváltozáskor elhangzott isteni szavakkal és a próféták tanításával. - A prófétai jövendöléseket a szerző lámpáshoz hasonlítja, amely megvilágítja a sötét szobát. A Szentírás Istentől származik, mert a próféták nem önkényes értelmezésből, nem saját kitalálásaik alapján írtak vagy szóltak, hanem a Szentlélektől sugalmazva írtak. A Szentírásnak az ember teljes jogú szerzőségén keresztül az Isten a fő szerzője.
E fejezetben a szerző szembefordul a hamis tanítókkal. Szent Péter levele itt nagyon hasonlít még szókincsében is Júdás apostol leveléhez. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy a szerző Júdás leveléből vette át ezeket a részeket, mert ugyanazokkal a tévtanítókkal állt szemben, akik tagadták Krisztus eljövetelét, s életükben a szabadosságnak voltak a hívei. Az Isten meg fogja őket büntetni, amint nem kegyelmezett sem a bűnbeesett angyaloknak, sem Noé kortársainak, sem Szodoma és Gomorra lakóinak. Büntetésük Bileámnak a büntetése lesz. Itt a szöveg Boszor fiának nevezi Bileámot ez Beornak az elírása, amely a betűcserére vezethető vissza (MTörv 23,5). Prófétának azért nevezi Bileámot, mert az Isten ösztönzésére szólt, különben a héber hagyomány Bileámot az elkárhozottak példaképének tartja, mert el akarta téríteni a zsidókat az igazi Isten tiszteletétől. - Vigyázzanak a hívők, nehogy visszaessenek a bűnökbe, amelyeket már elhagytak, mert akkor sorsuk rosszabb lesz, mint ha meg sem tértek volna. Ez Jézus tanításának visszhangja (Mt 12,43-45). - Az apostol a fejezetet két népi közmondással zárja le.
A tévtanítók kigúnyolják a Krisztus második eljövetelére vonatkozó tanítást, hogy így könnyebben megtévesszék a keresztényeket. - Az Úr és Megváltó szavakat azért használja az apostol, mert a tévtanítók tagadták Jézus istenségét. - A régi világot Istena vízözönnel pusztította el, ezt viszont tűzzel fogja elpusztítani. Az Újszövetségben Szent Péter az egyetlen, aki kifejezetten arról beszél, hogy a világ tűzben fog elpusztulni. Az elemek, az égitestek, a Nap, a Hold, csillagok, amelyek szintén tűzben pusztulnak majd el. A tűz a zsidóknál a legrégebb időtől fogva az Isten megjelenésének volt a formája, a jele (vö. égő csipkebokor), s főképp a próféták látomásában szerepel. Az Isten ítéletei igen sokszor tűz formájában sújtanak le (Szodoma és Gomorra, Nádáb és Abihu, Izrael bűnhődése Táberában), de az a vélemény, hogy tűzzel fog a világ elpusztulni, csak későn alakul ki, először a Szibilla-könyvek szólnak róla egész határozottan. Jézus a gonosz lelkek büntetésével kapcsolatban beszél a tűzről. A mai természettudományos felfogás nem lát ebben semmi lehetetlenséget. - Új eget és új földet várunk az Isten ígérete alapján (vö.: Iz 65,17).
Legyen a hívők élete kifogástalan. Emlékezteti őket Pál leveleire. Tudja, hogy a levelek egyik-másik egyházban megvannak. Tehát találkozunk a Pál-levelek kezdetleges gyűjteményével. Tudja, hogy egyik-másik nehezen érthető, amit az eretnekek kihasználnak. A többi Írással helyezi őket egy sorba, vagyis sugalmazottnak tartja őket, hisz az Istentől ajándékul kapott bölcsességben írta őket.
