Timóteusnak írt I. levél (1Tim)

Teljes szövegű keresés

Timóteusnak írt I. levél (1Tim)
Az Atyát is nevezhetjük üdvözítő Istenünknek, hiszen ő küldte az Üdvözítőt, Jézus Krisztust.
Timóteust Szent Pál fiának nevezi a hitben, mert ő nyerte mega hit számára, és ő keresztelte meg. Fiatal korától kezdve mindig hűséges kísérője volt (ApCsel 16,3).
A tévtanítók itt is a megtért zsidók közül valók, mert a 7. versben azt mondja róluk, hogy törvénytanítók akarnak lenni, s a családfák is csak a zsidó vallásban szerepeltek, mint az Ábrahámtól való leszármazás bizonyítékai.
A törvény önmagában jó, hiszen az a célja, hogy visszatartsa az embert a bűntől. De önmagában nem üdvözít, nem ad kegyelmet, nem törli el a már meglevő bűnöket. Ezért volt szükség Krisztus megváltói művére.
Az apostol saját példáján mutatja be, hogy az üdvösségre való meghívás ingyenes. Isten felajánlja azoknak is, akik nem keresik őt, vagy akik téves utakon járnak.
A Timóteusról szóló karizmatikus jövendölések késztethették már előbb is az apostolt, hogy őt ifjú kora ellenére maga mellé vegye munkatársának.
Az efezusi egyház két tagjáról lehet szó. A 2Tim 2,17 szerint Himeneusz tagadta a föltámadást. A „sátánnak átadás” egyszerűena közösségből való kizárását jelenti.
Az Egyház folytatja Krisztus egyetemes közvetítő szerepét, tehát kötelessége minden emberért imádkozni. Krisztus is elismerte, hogy az állami tekintély is végeredményben Istentől ered (Jn 19,11), tehát amikor azért imádkozunk, hogy a hatalmat Isten akarata szerint használják fel, a közjót szolgáljuk.
A versek ismertetik Isten egyetemes üdvözítő akaratát: komolyan akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát meg is adja hozzá a szükséges kegyelmet. Akarata előzetes, de feltételes. Előzetes annyiban, hogy ő a kezdeményező a kegyelem felajánlásával, de feltételes annyiban, hogy elvárja az ember együttműködését. Krisztus kivétel nélkül mindenkiért vállalta az engesztelő áldozatot.
Az ókorban széttárt kezekkel imádkoztak.
Az apostol csak az istentisztelet rendjét szorgalmazza, nem pedig a nő természetes egyenrangúságát vonja kétségbe. A nő lélektani adottságokban is különbözik a férfitől, s ez a különbség a nyilvános szereplésben is kiütközik. A Szentírás szövegei itt csak arra szolgálnak, hogy a rendre vonatkozó intézkedéseket valóban vallásos lelkülettel fogadják. Hogy Éva elsőnek vétkezett, csak azt mutatja, hogy a nő talán jobban támaszra szorul, nem azt, hogy a bűnnel szemben kevésbé ellenálló.
Az elöljáró, episzkoposz akkor jelenthette még a püspököt és a papot egyaránt. Az első század végétől már csak a püspököt mondják episzkoposznak.
Aki csak egyszer nősült, az jobban jelképezi a felbonthatatlan köteléket, ami összeköti Krisztust és az Egyházat. A papi nőtlenség törvénye későbbi eredetű. De Krisztus maga ajánlotta az evangélium hirdetőinek, hogy érte mindent hagyjanak el, tehát föltételezhetjük, hogy sokan követték ezt az evangéliumi tanácsot, mint maga Pál, Barnabás és társaik: Timóteus, Titusz, Lukács stb. is.
A diakónusok a szegények gondozását vállalták, az egyházközség anyagi ügyeit intézték, és segítettek a papságnak az igehirdetésben és az istentiszteleten.
Az asszonyok jelenthetik a diakónusok feleségeit vagy olyan nőket, akik részt vállaltak az Egyház karitatív munkájában.
Az Egyház úgy hordozza a kinyilatkoztatást, és az üdvrend kegyelmi eszközeit, mint az alap és az oszlop az épületet.
Az istenfélő élet titka maga Jézus Krisztus, őbenne nyilvánította ki magát az Isten, tőle tanultuk, hogyan kell Istennel szemben viselkednünk. A közölt vers kétségkívül egy ókeresztény himnusz része, ami egyúttal hitvallás Krisztusról. Említi megtestesülését, isteni természetét, a menny hódolatát, evangéliumának elterjedését a földön, és mennybemenetelét, aminek előzménye a feltámadás.
Az itt leírt tévtanítóknál már jelentkezik a gnosztikusok kettős világszemlélete: a szellem a jó, az anyag a rossz. Ezért tilos a házasság és bizonyos ételek.
Az apostol itt az akkori „gimnáziumokban” űzött „sportra” gondol.
A felolvasás az ószövetségi szövegekre vonatkozik, de az apostol már saját leveleinek felolvasására is utal: Kol 4,16; 1Tessz 5,27.
A kézföltétel az egyházirend kiszolgáltatása. Az apostol errea szentségi kegyelemre hivatkozik. A prófétai szó olyan sugalmazott közlés, amely felhívta az egyházi elöljárók figyelmét Timóteusra. Annak idején Pál és Barnabás is ilyen prófétai szó alapján indultak el térítő útjukra (ApCsel 13,1).
Az özvegyeknek három csoportját különbözteti meg. Akiknek senkijük sincsen, azok rászorulnak az Egyház támogatására. Akiknek családjuk van, azok eltartása a család gondja. Végül az idősebb (legalább 60 éves) özvegyeket az Egyház szolgálatába lehet állítani (diakonisszák). Úgy látszik, a tapasztalat meggyőzte az apostolt, hogy a fiatalabbak jobban teszik, ha újra férjhez mennek, azért itt már nem ajánlja nekik a megtartóztató életet, mint az 1Kor 7,40-ben.
A lábmosás a régi vendégfogadás szokásos kelléke volt.
Az Egyház szolgálatára vállalkozó özvegyeket úgy tekintették, mint akik Krisztusnak szentelték magukat, talán ígéretet is tetteka megtartóztató életre. Ezért ajánlja a fiataloknak inkább a férjhezmenést.
A kétszeres megbecsülés anyagi támogatást is jelent, erre mutat a két szentírási idézet is. Akik az evangélium hirdetésével, tanítással foglalkoznak, azoknak eltartásához az egyházközség járuljon hozzá.
A kézföltétel az egyházirend kiszolgáltatása a diakónus, a pap és a püspök számára.
A szolgák és gazdájuk viszonyát elsősorban lelkileg akarja rendezni, illetőleg elviselhetővé tenni. Az ókor ezen embertelen intézményével kapcsolatos állásfoglalását lásd a Filemonnak írt levél bevezetőjében.
Az ószövetségben a papok és próféták tiszteletbeli neve.
A keresztség vagy a pappászentelés előtti hitvallásra gondol.
A dicséret, doxológia, szokás volt az ószövetségben, és kezdettől fogva megtalálható az Egyház liturgiájában is.
A befejezést az apostol itt is valószínűleg saját kezével írta. A kincs a hit letéteménye.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages