BEVEZETÉS TÓBIÁS, JUDIT ÉS ESZTER KÖNYVÉHEZ

Teljes szövegű keresés

BEVEZETÉS TÓBIÁS, JUDIT ÉS ESZTER KÖNYVÉHEZ
A Vulgátában három könyv: Tóbiás, Judit és Eszter könyve a történeti könyvek után következik. A görög fordítás néhány nagy kézirata is ugyanebben a sorrendben hozza őket, míg mások a bölcsességi irodalom könyvei után sorozzák. Kis csoportot alkotnak, s több jellegzetességben különböznek a történeti könyvektől.
1. Szövegük rögzítésében némi bizonytalanság van. Tóbiás könyve egy szemita eredetitől függ, de az elveszett. Szent Jeromosnak rendelkezésre állott a Vulgáta számára egy „káld” (arám) szöveg, de ez is elveszett. Csak legújabban fedeztek fel a Holt-tenger mellett héber és arám nyelvű töredékeket. A görög, szír és latin fordításoknak négy szövegváltozatuk van, amelyeknek legfontosabb két képviselője a Vatikáni és Alexandriai kódex, továbbá a Sínai kódex és a régi latin fordítás. Ez az utóbbi recenzió, amelyet a jelen fordítás követ, más szövegtanúkra is hivatkozik.
Judit könyvének eredeti héber szövege szintén elveszett. A görög szöveg három, egymástól lényegesen különböző változatban fordul elő. A Vulgáta is eltérő szöveget ad: úgy látszik, hogy Szent Jeromos egy korábbi latin fordításon maga végezte a szöveg javítását egy arám parafrázis segítségével.
Eszter könyvéből egy rövidebb héber szöveg és egy hosszabb görög maradt fenn. A görög szövegnek is két változata van: a görög Biblia közös típusa és az ettől eltérő típus, amely az Antiochiai Luciánusz recenziójához tartozik. A görög fordítás a héberből készült a következő hozzáadásokkal: Mardokeus álma (1,1a-i), ennek magyarázata (10,3a-k), Achasvéros két rendelete (3,13a-g és 8,12a-v), Mardokeus imája (4,17a-i), Eszter imája (4,17k-z), Eszter közbenjárása Achasvérosnál (5,1a-f és 5,2a-b), függelék a görög fordítás eredetének a megmagyarázására (10,31). Ezeket a hozzáadásokat Szent Jeromos lefordította és a héber szöveg végéhez csatolta (Vulg 10,4-16,24). A jelen fordításban ezeket a verseket az ábécé betűivel jelöljük, nem számokkal.
2. Csak későn kerültek be a szentírási kánonba. Tóbiás és Judit könyve a héber Bibliából hiányzik és a protestánsok sem fogadták el. Ezek deuterokanonikus könyvek, amelyeket a katolikus egyház némi habozás után ismert el az egyházatyák korában. Igen korán olvasták és használták őket, Nyugaton a hivatalos kánonba a 382-i római zsinaton kerültek be, míg Keleten csak a konstantinápolyi „in Trullo” zsinattól kezdve (692) kánoni könyvek. Eszter görög részletei szintén deuterokanonikusak. Ugyanaz a története mint Tóbiás és Judit könyvének.
3. Mind a három különleges irodalmi műfajhoz tartozik. Ezek az elbeszélések nagy szabadsággal kezelik a történelmet és a földrajzot. Tóbiás könyve szerint az öreg Tobit megélte ifjúságában az ország kettészakadását Salamon halálakor (931) (Tób 1,4), elhurcolták Naftali törzsével (734) (Tób 1,5. 10) és fia, Tóbiás csak Ninive pusztulása után halt meg (612) (Tób 14,15). A könyv szerint Szancherib közvetlen utódja Szalmanasszárnak (Tób 1,15), tehát kihagyja Szargon uralkodását. A hegyek közt fekvő Ráges és a síkságon elterülő Ekbatana közt csak kétnapi út van (Tób 5,6), amikor Ekbatana 2000 m magasan fekszik, sokkal magasabban, mint Ráges, és a két várost 300 km választotta el egymástól. Eszter könyvének biztosabb a történeti kerete: Szuza városát helyesen írja le, helyesen figyelt meg bizonyos perzsa szokásokat, Achasvéros (Xerxész héber átírása) ismert személyiség, és a király erkölcsi portréja egyezik azzal, amit Herodotosztól ismerünk. Mégis a zsidók kiirtására vonatkozó rendelet nehezen egyeztethető össze az Achimenidák türelmes politikájával; még kevésbé valószínű, hogy megengedte volna, hogy saját alattvalóiból 75 ezer embert legyilkoljanak, és ezek minden ellenállás nélkül engedték volna magukat lemészárolni. A történelem adatai szerint Xerxész felesége Amesztrisz volt, és így nem ad helyet sem Vaszti, sem Eszter számára. Ha Mardokeust Nebukadnezár idejében hurcolták el (Eszt 2,6), körülbelül 150 éves lett volna Xerxész idejében.
Judit könyve különleges nemtörődömséget mutat a történelem és földrajz iránt. Az esemény „Nebukadnezár ideje alatt történt, aki Aszszíria fölött uralkodott Ninivében” (Jud 1,1). Pedig Nebukadnezár Babilon királya volt, és Ninivét az atyja, Nebupolesszár rombolta le. Viszont a fogságból való visszatérés Cirusz alatt úgy szerepel, mint befejezett tény (Jud 4,3; 5,19). Holofernesz és Bagoasz perzsa nevek, de vannak észrevehető utalások a görög szokásokra is (3,7; 15,12). Holofernesz felvonulása hadseregével (2,21-28) ellentmond a földrajznak. Amikor megérkezik Szamariába, mintha biztosabb talajon járna, és a helynevek megsokasodnak. De sok közülük ismeretlen és idegennek tűnik fel maga Betilua városa, mely a cselekvés középpontja, nem helyezhető el a térképen a helyrajz látszólagos pontossága ellenére sem.
Ezek a csodálatra méltó szabadosságok csak úgy magyarázhatók, ha a szerző nem akart történelmet írni. Valószínűleg vannak benne reális részletek, de lehetetlen meghatározni őket. A szerző tulajdonképpeni munkája az ürügyül szolgáló fejtegetések, és ezek tartalmazzák mondanivalóját. A fontos az, hogy meghatározzuk, mi volt a szerző szándéka, és kihámozzuk belőle a mondanivalóját.
 
Tóbiás könyve családi történet. Tobit Naftali törzséből származott, deportálták, Ninivében élt, de a törvényt megtartja és szereti honfitársait. Később megvakul, s bánatában kéri Istent, vegye el az életét. Ekbatanában a rokonának, Ráguelnek van egy lánya, Sára, akinek egymásután meghalt hét vőlegénye. A nászéjszakán megölte őket Azmodeus démon. Sára is azért imádkozik, hogy Isten szabadítsa meg a szégyenletes élettől. Isten meghallgatja a két szerencsétlen imáját. Elküldi Ráfael angyalt, aki az ifjú Tóbiást, Tobit fiát elvezeti Ráguelhez, feleségül véteti vele Sárát és orvosságot ad, hogy meggyógyítsa apja vak szemét. Az elbeszélés az épületes könyvek közé tartozik, amelyben a megholtakkal szembeni kötelesség és az alamizsna ajánlása nagy szerepet játszik. A családi érzület különleges bájjal jut kifejezésre. Igen nemes a felfogása a házasságról, keresztény a kereszténység előtt. Ráfael angyal kinyilvánítja Isten gondviselő tevékenységét, amelynek ő is eszköze. A könyv egyik célja Isten jóakaró gondoskodásának bemutatása.
A könyv bibliai példaképekből táplálkozik, főképp a Teremtés könyvének pátriárkai elbeszéléseiből. Irodalmi tekintetben Jób és Eszter, Zakariás és Dániel között helyezkedik el. Érintkező pontjai vannak Ahikár bölcsessége (vö.: Tób 1,22; 2,10; 11,18; 14,10) című apokrif irattal, amelynek alapjai visszanyúlnak legalábbis a Kr. e. 5. századba. Tóbiás könyvét a szórványokban élő zsidók közt írták, talán Egyiptomban a Kr. e. 4-3. században.
 
Judit könyve a választott nép győzelmét mondja el az ellenség fölött egy asszony közbejöttével. A kis zsidó nép szembehelyezkedik Holofernesz nagy seregével, aki az egész világot Nebukadnezárnak akarja alávetni. A zsidók az ostromlott Betiluában már azon vannak, hogy megadják magukat. Akkor megjelenik egy fiatal, jámbor és határozott özvegy, aki győzedelmeskedik a kishitűségen és az asszír hadseregen. A város vezetőinek szemükre veti, hogy nem bíznak Istenben, majd imádkozik, kimegy a városból és Holofernesz elé viteti magát. Félrevezeti őt, s mikor egyedül marad a durva, részeg katonával, levágja a fejét. Pánik keletkezik, az asszírok elmenekülnek, és táboruk zsákmánnyá válik. A nép magasztalja Juditot, és Jeruzsálemben nagy hálaadást rendeznek.
Úgy látszik, a szerző többszörösen is megváltoztatja a történelmi igazságot, hogy a figyelmet elfordítsa a pontos adatokról, és helyette a vallási drámára, s annak kifejlődésére irányítsa. Ez az ügyesen összeállított elbeszélés szoros kapcsolatban áll az apokalipszisokkal. Holofernesz Nebukadnezár embere, a gonosz erők szintézise; Judit, kinek a neve „zsidónőt” jelent, képviseli az Isten pártját, azonos magával a nemzettel. Ezt a pártot ki akarják irtani, de az Isten egy aszszony gyenge keze által győzelmet ad és a szent nép Jeruzsálembe megy.
A könyvnek kapcsolatai vannak Dániel, Ezekiel és Joel könyvével. A történet Ezdrelon síkságán meg végbe, közel ahhoz a helyhez, Armageddon síkságához, ahová Szent János helyezi a világ végi nagy csatát (Jel 16,16). Judit győzelme imájának s a törvényszerű tisztaság lelkiismeretes megtartásának a jutalma. A könyv szemlélete mégis univerzalisztikus: Jeruzsálem létének a biztosítása Betiluában megy végbe. Szamaria tartományban, mely gyűlöletes az „igazi” zsidó előtt. A vita vallásos jellegét Achior értékeli ki, aki ammonita (Jud 5, 5-21), és megtér az igaz Istenhez (Jud 14, 5-10).
A könyvet Palesztinában írták a görög korszakban a Kr. e. 2. század végén vagy az 1. század elején.
 
Eszter könyve azt beszéli el, hogyan menekült meg a nemzet egy aszszony közbenjárására. A Perzsiában élő zsidók létét egy mindenható miniszter, Ámán fenyegette. Eszter zsidó létére királynő lesz, de így is nagybátyjának, Mardokeusnak az irányítása alatt marad. Eszter megfordítja a helyzetet: Ámánt felakasztják, Mardokeus kerül a helyére, s a zsidók legyilkolják ellenségeiket. A győzelemnek az emlékére elrendelik a Purim ünnepét.
Az elbeszélés bemutatja, hogy a zsidók az antik világban gyűlöletesek voltak különös életük miatt, amely szembeállította őket a fejedelem parancsával (vö.: Antiochusz Epifánész üldözését). A kegyetlen eljárás meglep minket, de nem szabad elfelejteni, hogy a könyv korábbi a keresztény kinyilatkoztatásnál. Érvényesülnek benne irodalmi motívumok is, pl. a hárem cselszövései; a mészárlások nem szolgálnak másra, mint a történet drámaivá tételére. Mardokeus és Eszter felemeltetése és megszabadítása végeredményben emlékeztetnek Dánielre vagy inkább Józsefre. József történetében az Isten nem nyilvánítja ki külsőleg hatalmát, hanem irányítja az eseményeket. Ugyanígy van Eszter könyvében is, ahol Isten neve nem is szerepel, mégis a gondviselés irányítja a dráma bonyolult eseményeit. A szereplők tudják ezt, és minden bizalmukat Istenbe vetik, aki megvalósítja tervét, még ha csődöt mondanak is az emberi eszközök, melyeket kiválasztott (vö.: Eszt 4,13-17). A görög hozzáadások vallásosabb színezetűek (a liturgiában mind szerepelnek e részek), de csak kifejtik azt, amit a héber szerző burkoltan ad elő.
A görög fordítás Kr. e. 114-ben már megvolt, Egyiptomba küldték, hogy a Purimot hivatalos ünnepként elfogadják (Eszt 9,31). A héber szöveg ennél korábbi 2Makk 15,36 szerint a palesztinai zsidók Kr. e. 160-ban ültek egy „Mardokeus napot”, mely feltételezi Eszter történetének ismeretét, talán magát a könyvet is, amely a perzsa uralom végén vagy a hellenista kor elején keletkezett. Eredeti viszonya a Purim ünnepéhez bizonytalan, Eszt 9,20-32 hozzáadásnak látszik. Az ünnep eredete is homályos, és lehetséges, hogy a könyv utólag kapcsolódott vele össze (2Makk 15,36 nem ismeri a „Purim” szót Mardokeus napjával kapcsolatban), hogy történetileg igazolja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages