Jud 13
Jud 13
Jud 13.1
Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.
Jud 13.2
Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.
Jud 13.3
Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
Jud 13.4
Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: „Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet!
Jud 13.5
Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.”
Jud 13.6
Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:
Jud 13.7
„Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!”
Jud 13.8
Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.
Jud 13.9
Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
Jud 13.10
Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.
Jud 13.11
Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette.”
Jud 13.12
Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.
Jud 13.13
A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket.
Jud 13.14
Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!”
Jud 13.15
Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: „Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
Jud 13.16
Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.”
Jud 13.17
Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: „Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!”
Jud 13.18
Uzija pedig így szólt Judithoz: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!
Jud 13.19
A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.
Jud 13.20
Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
