Tób 7
Tób 7
Tób 7.1
Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: „Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!” Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: „Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!” Ezzel betessékelte őket házába,
Tób 7.2
aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: „Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra.”
Tób 7.3
Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: „A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk.”
Tób 7.4
„Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?” „Igen.”
Tób 7.5
„Hogy van?” „Él és egészséges.” S Tóbiás azt is hozzátette: „Ő az apám.”
Tób 7.6
Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.
Tób 7.7
Aztán így szólt hozzá: „Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult.” A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott,
Tób 7.8
s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.
Tób 7.9
Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: „Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül.”
Tób 7.10
Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: „Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.
Tób 7.11
De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.”
Tób 7.12
Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: „Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!”
Tób 7.13
Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.
Tób 7.14
Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.
Tób 7.15
Ráguel odaszólt a feleségének: „Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát és oda vezesd be őket.”
Tób 7.16
Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát.
Tób 7.17
Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: „Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!” Aztán kiment.
