BOROS SÁNDOR
BOROS SÁNDOR
Nagyvárad, 1830 körül, r. kat. Joghallgató. Nőtlen. (Felesége Pichler Borbála lett.)
1848. novemberében beáll a Nagyváradon alakuló 55.honvédzászlóaljhoz. Decembertől részt vesz az erdélyi hadjáratban. Őrmester, 1849. márc. 29 (23.)- hadnagy alakulatánál. Megsebesül, jún.12. Bem tábornok a katonai érdemjel 3.osztályával tünteti ki. Júl.20. az orosz csapatok a vörötoronyi ütközetben dandárával a Havasalföldre szorítják, leteszik a fegyvert a törökök előtt.
1850. jan.26. a sumlai tábor lakója. Később aranyásó Kaliforniában. A kiegyezéskor hazatér. 1867. díjnok Pest megyénél, ekkor és 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja. Meghalt Budapest, 1893. jún. 3.
Közlöny 1849/78., Nagy: Háromszék XLVIII., MOL: Bm.Honv.segély 1868. 3260., Ács Tivadar II. 128-129., Szalczer Sándor 32., 354., Mikár Zs. I. 31. és II. 58., Gyászjel. OSzK
