lisznyói KESE ELEK
lisznyói KESE ELEK
K. Elek közbirtokos és Szotyori Anna fia. Lisznyó, Háromszék, 1822 körül, ref. Jogot végez. Írnok a kolozsvári királyi táblánál. Nőtlen. (Felesége sáros-magyarberkeszi Mózsa Karolina lett.)
1848 őszén részt vesz Háromszék önvédelmi harcában. Őrmester, 1849. febr. 21 (15.)- hadnagy a 14/3. határőrezredben, az erdélyi seregben. Máj. 19 (16.)- főhadnagy és zászlóaljának segédtisztje - az akkor már 78. honvédzászlóaljban, az erdélyi-bánsági hadosztályban, a délvidéki hadszíntéren.
A szabadságharc végén kimenekül, 1849/1850. fordulóján a sumlai menekülttáborban tartózkodik. 1851. hazatér. 1852. a Török- Gálffy szervezkedés kapcsán letartóztatják, 1854. tizenöt évre ítélik. 1857. májusában Josefstadtból szabadul amnesztiával. 1867. és 1890. Dellőapátin gazdálkodik, a Belső-Szolnok megyei Honvédegylet tagja. † Dés, 1895. ápr. 22. (Dellőapátiban temették el.)
Közlöny 1849/63., Mikár Zs. II. 35., Tört. Lapok 1895/9. 75., Nagy: Háromszék LXIII., Pálmay: Háromszék 248., Orbán Balázs: Székelyföld IV. 159., Hajnal István 680., MOL: Bm. Honv. segély 1868. 3463., HL: 1848/49 39/393., Gyászjel. OSzK
