E) A KATONAÁLLÍTÁSI TÖRVÉNY
E) A KATONAÁLLÍTÁSI TÖRVÉNY
A Délvidéken 1848 júniusában kitört szerb felkelés, melynek a májusi karlócai szerb nemzeti gyűlésen megfogalmazott célja, ti. a Szerb Vajdaság létrehozása Magyarország integritását fenyegette, egyik fő témája lett a július 5-én megnyílt első magyar népképviseleti országgyűlésnek.
Kossuth Lajos július 11-i híres beszédében a háborús veszélyre utalva – a szerb felkelés mellett Bécs kiszámíthatatlan magatartására, valamint arra hivatkozva, hogy az orosz hadak bevonultak a Magyarországgal határos két román fejedelemségbe – a magyar hadsereg 200 ezer főre emelésének, valamint az ehhez szükséges 40 millió forin megszavazását kérte a törvényhozástól. Mondanivalóját igazából még be sem fejezhette, amikor a ház egy emberként talpra ugorva kiáltotta a Megadjuk! – ot.
Az elfogadott elvi döntés konkrét részleteinek kidolgozását az országgyűlés a hadügyminiszterre bízta. A Mészáros Lázár által pár nap alatt elkészített törvényjavaslat a Batthyány-kormány, illetve első sorban a miniszterelnök felfogását tükrözte. Ez azt jelentette, hogy a tervezet szerinti első ütemben besorozandó 50 ezer újoncból a császári-királyi hadsereg magyar ezredei kaptak volna kiegészítést. Batthyányék ezzel kívánták elejét venni az udvar esetleges tiltakozásának.
Csakhogy a javaslat ilyen formában sem a képviselők többsége, sem pedig a közvélemény számára nem volt elfogadható. Hiszen az újoncokra – felfogásuk szerint – éppen a császári-királyi hadsereg megbízhatatlansága miatt volt szükség! A képviselők zöme ezért amellett tört lándzsát, hogy az újoncokat „magyar lábra kell állítani“, azaz honvédzászlóaljakat kell képezni belőlük.
Az ezzel kapcsolatos viták egy hónapon át tartottak, míg végül kompromisszumos megoldás született. Az augusztus 23-án elfogadott törvény úgy intézkedett, hogy a besorozandók kisebb feléből a 15 magyarországi sorozású császári-királyi gyalogezred itthon állomásozó 3. zászlóaljai kapjanak kiegészítést, egyben felállítják ezen ezredek tartalék osztályait (ezredenként 2 századot), továbbá a 12 huszárezred 12 tartalék századát. Az újoncok nagyobb részéből pedig új honvédzászlóaljakat képeznek.
A törvény egyben kitért az újoncozás részletkérdéseire: a katonaköteles korosztályok kijelölésére (18-19-20-21 évesek), ezek kötelező hatósági összeírására, valamint a sorozás lebonyolításának (sorshúzás) mikéntjére.
Az augusztus 23-án elfogadott katonaállítási törvény ezt követően Bécsbe került. Szentesítésére, vagyis az uralkodó által történő aláírására – melyre, életbe léptetéséhez, a fennálló törvények szerint szükség lett volna – azonban már nem került sor. Batthyány hiába szorgalmazta azt.
A miniszterelnök Jellačić szeptember 11-i támadásának hírére végül is forradalmi lépésre szánta el magát. Szeptember 14. és 20. között kiadott rendeleteivel érvénybe léptette a katonaállítási törvényt.
Intézkedései során azonnal hatállyal elrendelte a katonaköteles koosztályok összeírását, egyben sorozásuk megindítását, éspedig egy kvóta alapján, mely szerint az egyes törvényhatóságoknak minden 127 lakos után 2 újoncot kellett kiállítaniuk. Végül szeptember 24-én az a rendelete is megjelent, mely konkrétan meghatározta, hogy az egyes megyék által kiállítandó újoncokat mely városokban kell összevonni, új honvédzászlóaljak – a 15.-től a 30.-ig számozottak – alakítása céljából Egyúttal ezek tisztjeinek egy részét is kinevezte. Batthyány és az őt támogató országgyűlés ezzel letért a „törvényes forradalom“ addigi útjáról.
A „magyar lázadókkal“ immár leszámolni kívánó udvar válasza nem maradt el. Az uralkodó október 3-án kiadott kiáltványában tudtul adta, hogy Jellačić „őfelsége akaratát“ megvalósítani jött Magyarországra, a horvát bánt ezért teljhatalommal ruházza fel. Továbbá Batthyány miniszterelnöki megbízatását – melyet szeptember 11-i lemondását követően István nádortól kapott – érvénytelennek, katonaállítási intézkedéseit pedig törvénytelennek, azaz semmisnek tekinti. A magyar országgyűlést pedig feloszlatja.
