CZECZ (CZETZ) JÁNOS
CZECZ (CZETZ) JÁNOS
Gidófalva, Háromszék, 1822. jún. 8. C. János huszárszázados és Csiky N. fia. Magyar-örmény születésű, r. kat. A kézdivásárhelyi katonaiskolán és a bécsújhelyi katonai akadémián tanul. 1842- hadnagy a 62. gyalogezrednél. 1846. vezérkari vizsgát tesz, áthelyezik a Bécsi Katonai Térképészeti Intézethez. Nőtlen. (Felesége1859- Ortíz de Rovas.)
1848. júl. 4- a magyar hadügyminisztérium Katonai elhelyezési osztályának beosztott tisztje, e beosztásában aug. 1- cs. kir. főhadnagy (a 62. gyalogezred létszámában). Okt. 9 (1)- honvéd vezérkari százados, Mészáros Lázár hadügyminiszter segédtisztje, a katonai ügyek előadója az Országos Honvédelmi Bizottmánynál. Okt. 30 (27)- őrnagy, a Kolozsvár központtal alakuló erdélyi sereg (br.Baldacci tábornok) vezérkari főnöke. Nov. 23- az említett sereg ideiglenes parancsnoka (Bem megérkeztéig), a Csucsai szorosba visszavonult csapatok egyik újjászervezője. December közepén közreműködik a császáriak támadásának elhárításában, majd Bem ellentámadásában, a sereg egyik szárnyának parancsnoka. Dec. 30 (1)- alezredes, a Kolozsvárt dél felől (Tordánál) fedező hadoszlop parancsnoka. 1849. jan. 21. Nagyszebennél csapataival ismét csatlakozik Bem tábornokhoz. Kitűnteti magát a febr. 9-i piski csatában (Szentandrásnál ő állítja meg és rendezi a piski hídtól megfutott sereget). Febr. 12. ezredessé léptetik elő. Márc. 2. Medgyesnél, Bem távollétében, győztes ütközetet vív Puchner főerőivel. Ápr. 8. kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Ápr. 18- az erdélyi sereg ideiglenes parancsnoka (miután Bem a Temesközbe távozott), egyben az Edélyi Főhadparancsnokság vezetője Nagyszebenben. Máj. 8. (16)- tábornok (vezérőrnagy) és megkapja a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályát (máj. 15.). Máj. 29. súlyos lovasbaleset éri, a nyári hadjáratban már nem vesz részt.
A szabadságharc után bujkál, 1850 tavaszán külföldre menekül. Távollétében halálra ítélik (Nagyszeben, 1852. jún.). 1850. kiadja munkáját az erdélyi hadjáratról (Bem’s Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849, mely 1868. Pesten magyar nyelven is megjelenik). Részt vesz az emigráció mozgalmaiban. 1859. az olaszországi magyar légió egyik szervezője. Később Argentínában telepedik le. A buenos airesi katonai akadémia térképészeti intézetének megalapítója, elvégzi Argentína első térképészeti felmérését. † Buenos Aires, 1904. szept. 6.
Gelich Rikhárd II. 109-110., Szinnyei: Magyar írók II. 477-480., Petri Edit: Czecz János, Bp., 1991., Svoboda: Die Zöglinge 687., Uő.: Die Theres. MA. II. 55., Arménia (folyóirat) 1898. 161-163., 193-196., Tört. Lapok 1897/1. 3., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 926.), XV. (ld. 907.), Közlöny 1848/29., 124., 137., 146., 160., 202., 1849/67., 102., 113., 119., portré: Hadtört. Múz. Fotóa., Gracza György IV. 485.
