WYSOCKI, JÓZEF
WYSOCKI, JÓZEF
Morawa (Tulczyn mellett), Podólia, Oroszország,1809. Lengyel, nemes, r. kat. Gimnáziumot végez Krzemieniecben 1828. belép a Kongresszusi Lengyel Királyság hadseregébe, tüzérségi iskolát végez. 1829- hadnagy a röppentyűs (rakétás) karban. Az 1830/ 31-es felkelésben tüzér főhadnagy, kitüntették a Virtuti Militari vitézségi érdemjellel. Emigrál Franciaországba, itt elvégzi a metzi katonai akadémiát. 1848 tavaszán hazatér, a krakkói nemzetőrség ezredesévé választják, az összlengyel Nemzeti Bizottság tagja. Nőtlen.
1848. október elején a lembergi Nemzeti Bizottmány küldöttségének tagjaként Magyarországra jön, a küldöttség és az Országos Honvédelmi Bizottmány között egyezmény születik egy lengyel légió megalakításáról (okt. 10.). Nov. 18 (16)- honvéd őrnagy, a két gyalogos századból (300 fő) álló légió (az 1. lengyel zászlóalj) szervezője, ill. parancsnok Pesten, december elejétől az aradi ostrom-seregnél. Csapatával kitünteti magát a várőrség, valamint az annak felmentését több ízben megkísérlő temesvári helyőrség elleni harcokban. 1849. jan. 13 (1)- alezredes, az ostrom-sereg parancsnokának (Gaál Miklós tábornok) helyettese. Február elején zászlóaljával, valamint egy időközben szervezett lengyel dzsidásszázaddal csatlakozik Damjanich tábornok főhadszíntérre tartó csapataihoz. Légiójával jelentős szerepet játszik a márc. 5-i szolnoki diadal kivívásában. Márc. 8. (1). ezredes lesz, majd megkapja a Magyar Katonai Érdemjel 3. fokozatát (márc. 23.). A hónap végétől a Damjanich vezette III. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. Április folyamán jelen van a hatvani, az isaszegi és nagysallói és a komáromi összecsapásokban, illetve csatadöntő szerepet játszik a tápióbicskei és a váci ütközetben. Máj. 6 (6.)- tábornok (vezérőrnagy), máj. 13- a felső-magyarországi hadsereg kötelékében (Miskolcon) összevonásra kerülő lengyel csapatok (a magyarországi lengyel légió) parancsnoka. (A 3 gyalogos zászlóaljból, 4 dzsidásszázadból és 2 félütegből álló légió létszáma június közepén kb. 2600 fő.) Máj. 31. a felső-magyarországi hadsereg (mely az említett légióból, a IX. hadtestből, valamint Kazinczy Lajos ezredes Munkács központtal alakuló tartalék hadosztályából áll) parancsnokává nevezik ki. (Dembiński tábornok csak jún. 18. adja át neki a parancsnokságot.) A Galícia felől ugyanakkor betört orosz fősereg elől harcolva visszavonul (az ellenség 12 ezer főnyi seregével szemben mintegy tízszeres túlerőben volt). A Lófalunál (jún.19.), Héthársnál (jún. 20.), Somos és Lemes között (jún. 23.) vívott utóvéd harcokat követően Ceglédig vonul vissza, ahol csatlakozik a tartalék (X.) hadtesthez. Az így létrejött Közép-tiszai hadseregben, melynek parancsnoka Perczel Mór tábornok, ismét átveszi a lengyel légió vezényletét (júl. 10.). A sereg harc nélkül Szegedre hátrál, innen Dembynski tábornok vezénylete alatt augusztus elején Temesvár felé folytatja a visszavonulást. Ez utóbbi során Wysocki légiója az utóvéd szerepét tölti be, több alkalommal összecsap a magyar hadat üldöző császári fősereg (Haynau) csapataival. A temesvári vereséget követően Wysocki fedezi a Törökország felé menekülők útját, Karánsebes és Mehádia között. Csapataival (a lengyel és az olasz légióval) az utolsók között lépi át a határt (aug. 20.).
Kossuth a vidini táborban kitünteti a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályával (1849. okt. 28.). Később az emigráció vezetőivel Kütahyába internálják. Kiszabadulását (1851 tavasza) követően Franciaországban telepedik le. Részt vesz az 1863-as lengyel felkelésben.† Párizs, 1873. dec. 31.
Gelich Rikhárd III. 552-553., Wurzbach lex. LIX. 44-45., Wysocki, Józef passim, Kovács István 1998. passim, KLÖM. XIII- XIV. (ld. XIV. 1006.), XV. (ld. 948-949.), Perczel Miklós 53., Vas. Újs. 1874/3., MOL: Hm. Ált. 1849. 170., Közlöny 1848/ 163., 1849/49., 61., 101., Kovács István 2007. 548-55., Uő: 2015. 748-750., portré: Hadtört. Múzeum Fotóa., Gracza György II. 63., Rózsa- Spira 418.
