csíkszentgyörgyi GÁL SÁNDOR
csíkszentgyörgyi GÁL SÁNDOR
Csíkszentgyörgy, 1817. szept. 21. G. József határőr százados, 1849. nemzetőr őrnagy és Földváry Mária (a honvéd ezredes Földváry testvérek nővérének) fia. Magyar (székely), r. kat. A kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben (1825-1832.) és az olmützi katonaiskolán (1832-1838.) végez. 1838- hadfi a 37. gyalog-, 1842- alhadnagy, majd hadnagy a 14. (csíki) határőrezredben. (Ezredénél magyar olvasókört szervezett.) 1848- felesége Benkő Polixénia, gyermektelen.
Batthyány miniszterelnök 1848. ápr. 22.-én kelt utasítására szabadságolják, ill. májusától segédtiszt az Országos Nemzetőri Haditanács Gyalogsági osztályán (egyben a Pest városi nemzetőrség segédtisztje, főhadnagy.) Máj. 19. Klapka Györggyel, a későbbi honvéd tábornokkal Erdélybe küldik, a székely határőrség mozgósíthatóságának felmérésére. Júniusban - júliusban több szolgálati szabályzatot készít a nemzetőrség, ill. az alakuló honvédsereg számára, július elején (nemzetőr) századossá léptetik elő. Augusztusban Erdélybe küldik, az ott alakuló 11. - 14. honvédzászlóalj szervezésének segítésére. Nov. 22 (1)- honvéd százados, a székely haderő marosszéki dandárának (gr. Lázár Dénes) vezérkari tisztje, majd Dobay Károly ezredes, háromszéki főparancsnok segédtisztje. Dec. 9- az erdővidéki csapatok parancsnoka, a szék védelme során őrnaggyá léptetik elő.1849. jan. 15. Bem ezredessé és a csíki (14.) határőrezred parancsnokává nevezi ki. Egy háromszéki zászlóalj kíséretében Csíkszeredába vonul, és néhány császárhű tiszt, köztük Betzmann alezredes, ideiglenes ezredparancsnok eltávolítása után az ezredet csatlakoztatja a szabadságharchoz. Febr. 20. Bem tábornok megbízza a székelyföldi újoncozás vezényletével. Március közepéig kb. 10 ezer embert állít fegyverbe, s küld több csoportban Bem seregéhez. (A szabadságharc Székelyföldről származó honvédeinek száma meghaladta a 25 ezer főt, akiknek jelentős részét Gál állította ki.) Tevékenységét a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályával ismerik el (máj. 19.). A nyári hadjárat kezdetén (június közepén) a 6 ezer főnyi székelyföldi hadosztály parancsnoka. A császár-cári csaparok ismételt betörését (június közepe) követően Kökös és Uzon között (júl. 2.), majd Sepsiszentgyörgynél (júl. 5.) véres ütközetet vív, melyek után Csíkszeredáig vonul vissza. A hónap közepén csapaterősítésekkel ide érkező Bemmel sikeres ellentámadást indít (Sepsiszentgyörgy, júl. 20. és Illyefalva, júl. 21.), majd (miközben Bem a sereg kisebb részével Moldvába tör) megállítják az ellenség újabb előnyomulását (Sepsiszentgyörgy, júl. 23.). Az ellenséges csapatok július végi általános támadása végül a Székelyföld feladására kényszeríti Gált, aki maradék másfélezer emberével a kolozsvári hadosztályhoz, majd azzal augusztus 20-án Kazinczy Lajos ezredes Zsibónál álló táborához csatlakozik. A zsibói fegyverletételkor (aug. 24.) illegalitásba vonul, majd külföldre menekül.
1850 tavaszán Kossuth Törökországban megbízza az erdélyi önkényuralom ellenes szervezkedés vezetésével. (Ezzel kapcsolatos tevékenysége még feltáratlan. Valószínüleg ekkor kapta Kossuththól 1849. júl. 29.-re visszadátumozott tábornoki kinevezését.) 1860. az olaszországi magyar légióban szolgál. Később elméje elborul, † Nocera dei Pagani (Nápoly mellett), Olaszország, 1866. jún. 17.
Károlyi Dénes: Gál Sándor1848., in Arcok, eszmék tettek, Bukarest, 1974. 258-276., Nagy: Háromszék 149-151. (portré ui.), Szinnyei: Magyar írók III. 944-946., Kővári László 266-267., Urbán Aladár: Batthyány hadügyi iratai I. 376., Egyed Ákos I. 269., 272., II. (ld. 348.), KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 935.), XV. (ld. 911.), MOL: Bm. Honv. segély 1867., 1701., Uo.: Hm. Ált. 1849. 31543., Közlöny 1848/39., 134., 144., 167., 1849/19., 113. , Urbán Aladár 1999. 376., 565., 846.
