HERGLOCZ (1849. TŐKEFI) ANTAL
HERGLOCZ (1849. TŐKEFI) ANTAL
Resica, Krassó m., 1823 körül. Vagyonos bánsági német családból származott. A 13. határőrezred ezred nevelőintézetében végez, majd jogot tanul. Nőtlen. (Felesége később gr. Rhédei Zsófia lett.)
Állítása szerint a piski csatában (1849. febr. 9.) hadnagy lett, majd főhadnagyként a gyulafehérvári ostrom-seregben szolgált. Bem tábornok jún. 2. az erdélyi lengyel légió egyik dzsidásszázadának kapitányává nevezte ki, mellyel részt vett a segesvári (júl. 31.) és a nagyszebeni (aug. 5. és 6.) csatában. Ugyancsak Bem tábornok őrnagygyá léptette elő és aug. 10. Lugoson a katonai érdemjel 2. osztályával tüntette ki, mivel egy ágyúüteget visszafoglalt dzsidásaival az ellenségtől.
A szabadságharc végén kimenekült. 1849. októberében Vidinből hazatért, rövid időre besorozták az Itáliában állomásozó 54. gyalogezredhez. (Mindezt korabeli iratokkal nem sikerült megerősíteni.) 1867. Abaúj megye aljegyzője, ekkor és 1890. a katonai érdemjel 3. és 2. osztályával kitüntetett volt őrnagyként az Abaúj megyei Honvédegylet tagja. A kiegyezés után egy ideig a pancsovai törvényszék elnöke.
MOL: Bm. Honv. segély 1868. 3308., Hergler (helyesen: Herglocz) Antal: A segesvári csata. Honvédek Könyve 2. köt. 131-137., HL: Orsz. Honvédegylet 6. cs. sz. n., Mikár Zsigmond I. 2. és II. 3., Magyar Nemzetségi Zsebkönyv 1. r. 1. köt. (Rhédei Zsófia), portré: MNM. Tört. Fotótár.
