Tanfelügyelők.
Tanfelügyelők.
Az emlitett törvény alapján kinevezett első abaujvármegyei, egyuttal akkor borsodmegyei tanfelügyelő Imre Lőrincz volt, ki egész tudásával fogott a nagy munkához. S ha nem koronázta munkásságát olyan siker, mint a milyet várt és fáradozása megérdemelt volna, annak tulajdonítandó, hogy idejét és munkásságát két nagy megye között kellett megosztania.
1869-ben, midőn a tanfelügyeletet átvette, volt 26,367 tanköteles, e számból azonban csak 13,378 járt iskolába és igy iskola nélkül maradt 12,989 gyermek. Az iskolába nem járó tanulók száma ezután évről-évre apadt, úgyannyira, hogy 1873-ban már csak 3,619 oly gyermek volt, kik nem látogatták az iskolát.
Érdekes képet nyújt ezen időből az a kimutatás is, mely az Abauj 401vármegyében működő tanitók képesitéséről tesz emlitést. 1869-ben 245 tanitó volt a megyében, kik közül törvényes képesitéssel birt 188, nem volt képesitése 57-nek. A nem képesített tanítók száma évek folytán nemhogy csökkent volna, hanem még emelkedett. Már 1873-ban 276 tanitó között 125, tehát csaknem a fele nem birt képesítéssel.
A tanitók átlagos fizetése 1873-ban 226 frtot tett ki, természetesen beleszámitva a kántori javadalmat is.
Imre Lőrincz távoztával, kit a közoktatásügyi kormány 1877. év derekán Szepesvármegyébe helyezett át, dr. Verédy Károly volt modori tanitóképző intézeti igazgató lett Abaujvármegye tanfelügyelője. Ifju erővel és egész lelkesedéssel fogott feladatához. Kiváló gondot forditott arra, hogy a tanköteles gyermekek összeirása a valóságnak megfeleljen. Az ő tanfelügyelősége alatt Borsod önálló tanfelügyelőséget kapván, Abaujtól külön választatott; de e helyett az abaujvármegyei tanfelügyelőséghez osztották Tornavármegyét.
Első évi működéséről – 1876-ban – kiadott jelentéséből kitünik, hogy a megyének 18,675 tanköteles gyermeke volt, az ismétlő oktatásra kötelezettekkel együtt. E számból tényleg járt iskolába 16,701, míg oktatásban nem részesült 1866 tanköteles. A kilépett tanulók közül olvasni és irni tudott 3161, csak olvasni 243. Ez időben egy tanitó átlagos fizetése 220 frtot tett, tehát 6 frt átlaggal kevesebb, mint 1873-ban. Különösen kiemeli, hogy egyes népiskolák még mindig nincsenek fölszerelve kellőképen, igy p. o. faiskola nem volt 94, kert 88, testgyakorlótér 181, természetrajzi eszközök 74 iskolánál, azonkivül 45 faiskola és ugyanannyi iskolakert a lehető legprimitivebb állapotban volt.
Annál inkább elismerőleg nyilatkozik a magyar nyelv terjedéséről, mely lassan-lassan tért hódit úgy, hogy csak két olyan iskola van, hol nem tanitják a magyar nyelvet.
Verédy Károly 1889. év tavaszán Budapest székes fővárosba helyeztetvén át tanfelügyelőnek, helyét Zagróczky Gyula, előbb Máramarosvármegye kir. tanfelügyelője foglalta el. Az uj tanfelügyelő kiváló ügybuzgalmat, lelkesedést, s a tanügy terén gazdag tapasztalatot és ismereteket hozott magával s erélyes kézzel fogott feladatához.
ZAGRÓCZKY GYULA.
