Építés Mátyás alatt. Szentségház. Biztosító építkezések.
Építés Mátyás alatt. Szentségház. Biztosító építkezések.
A műértő Mátyás király alatt uj épitési korszaka nyilik meg az egyháznak. Az akkori épitőmester azt tűzte ki első feladatul, hogy a befejezetlen déli tornyot épiti ki. Két év alatt annyira haladtak az előmunkálatok, hogy megkezdhették az első kősor felrakását, a mint azt az oldalhajó párkányszéle fölött 3 méternyi magasságban bevésett „1461” évszám mutatja. E munka által azonban meg nehezitették az orgonakarzathoz való feljárást, mely a déli toronyban volt, miért is a feljárást az északi toronyba kellett áthelyezni. E végből az orgonakarzatról ajtót kellett töretni az északi toronyba. A régi szabad lépcső helyett az északi torony nyugati oldalán 1462-ban csinos lépcsőtornyot épitettek kő-csigalépcsővel, mely úgy, mint a régi szabad lépcső, az első toronyemeletig, vagyis az orgonakarzatig vezet. Ugyanez időben készitették finom komlósi kőből a 16 méter magas, gazdagon áttört mívű szentségházat. Mestere állitólag Crom István, a ki azt 1472-ben fejezte be s a kinek sírkövét 1882-ben megtalálták. Ez a szentségház (melynek ábrázolását a város történetének szövegében közüljük) az 1556-ban pusztitott nagy tűz daczára, mind a mai napig meglehetős jó karban maradt fenn. Az 1860-iki restaurálás alkalmával értelmetlenül bekenték olajfestékkel; ámde a mostani restaurálás teljesen a régi minta szerint ujitotta 67meg ezt a nevezetes műemléket. A déli torony épitésével még nem haladtak tíz méternyi magasságra, midőn az épitésvezetőség észrevette, hogy a déli kereszthajó homlokfa kitolódott ama nagy nyomás következtében, melyet a kosárív alakjában a két oldalhajó fölé inkonstruktive vont kereszthajó-bordák fejtettek ki. Azt akkor nem vették észre, hogy a kereszthajók falának sekély alapozása is hozzájárult a homlokfal kinyomulásához. Jóllehet a négyezetpillérek is elhajoltak és ellenállási képességük nagyon megfogyatkozott, mégis arra kellett első sorban törekedni, hogy a déli kereszthajó magas homlokfalát támaszszák meg, melynek diszített oromzata már 30 centiméterrel hatolt kifelé. Fölépitették a déli kereszthajóhoz az előcsarnokot; de a biztositó toldalék-épitkezés szüksége szülte az oldalhajók elé épitett két kápolnát is, melyeket az előcsarnok homlokfalaival egy magasságra épitettek. 1477-ben e kápolnákat már a főpárkányzat magasságáig kellett fölépiteni, mert a Szt. János kápolna falán a főpárkány alatt levő napórába az 1477-ik év van vésve.
A DÓM DÉLI KAPUJA. (Letzter S. felvétele.)
