Mészkonglomerát.
Mészkonglomerát.
A mészkonglomerát anyagát kisebb-nagyobb triasz mészkődarabok alkotják, melyek vasoxid, aluminiumoxid és calciumcarbonát keverékéből álló kötőszerrel vannak összefoglalva. Az összefoglalt mészkődarabok néha mint a görgetett kövek, meggömbölyitett, koptatott szemek, máshol meg éles töréslapokat mutatnak és valóságos brecciát alkotnak. Előbbi esetben nem szenved kétséget, hogy folyóvizek vitték arra a helyre, hol egységes tömeggé összefoglalódtak, mert bármely törmelékkőzet csak akkor mutat gömbszerü alakot, ha kiálló élei és töréslapjai folytonos hengerítés által lekopnak. – A mészkőbreccia helyi eredetü és keletkezésének oka azon hullámcsapásokban rejlik, melyek a jászódebrődi magaslatokat letarolták és a kimagasló mészkőszirteket folytonosan ostromolták. A mészkonglomerát bizonyitja, hogy az ó-harmadkorban e vidéken már folyók is voltak. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy e kőzetben kvarczkavicsok elő nem fordulnak, csakis olyan folyóvizekre gondolhatunk, melyek a triasz-mészkő plateauról vezették le az esővizeket.
423Feltünő, hogy a Felső-erdő összes völgyelései a Miglinczvölgygyel együtt délkeleti irányban oda torkolnak, hol a jászó-debrődi magaslatokon a mészkonglomerát leghatalmasabban kifejlődve található. A szádelői völgy torkolatában szintén előfordul e kőzet azon átmeneti lejtőn, mely a szádelői Kő meredek falához támaszkodik. E kőzet fellépéséből következtetjük, hogy az abauj-tornai mészplateau már az ó-harmadkorban szárazföldet képezett, melyben völgyek vágódtak be.
A mészkonglomerát és édesvizi mészkő alatt agyag-, márga-, szén- és homokkőrétegek sorozata nyugszik. Ezek a somodi kőszénbányában tetemes vastagságban föl vannak tárva. A művelés alatt álló széntelepek meredek k. és ny. dőlésüek. Számos é.-ny.-d.-k.-i irányu leveles vetődések zavarják meg őket, melyek mentén számos eltolódás zavarja meg a telepedést. A széntelepek között Lóczy szerint
Melanopsis Hantkeni, (Hofm.)
Paludina (Vivipara) soricinensis. (Noulet)
Leptopoma off. inornatum (Sandberger)
szisztémát jellemző kövületek vannak.
A fiatalabb harmadkori képződmények a legnagyobb felületi elterjedést mutatják Abauj-Tornavármegyében. Ezen korban a Hernád balpartján vulkáni kitörések hozták létre az eperjes-tokaji hegységet. A trachytok különbözőfélesége fordul elő e vidéken, melyet legelőször Beudant ismertetett.
Richthofen báró 1860-ban a Telkibánya környékén előforduló trachytokat tanulmányozta, Wolf Henrik pedig e vidékről fölvett geológiai térképéhez fűz rövid magyarázatot s az általa összegyüjtött anyagot Doelter ismertette petrografiai szempontból. – Dr. Szádeczky Gyula a trachitvonulat legjobban kiemelkedő részét, a Pusztafalu körül levő centrális részt ismertette. (Földt. közl. XIX. sz.)
