Tőzeg.
Tőzeg.
E patakok a vármegye legnagyobb medenczéjébe sietnek. A Kanyapta medencze fenekét nehéz agyagos, néhol márgás talaj boritja. A térszin különösen a csatorna környékén zsombékos, mocsaras. E süppedékes, vad vizes területek észak felé Makranczig, Szesztáig és Nagy-Idáig a törmelékkúpok közeibe felnyúlnak. Nemcsak a Kanyapta kiöntései, de az észak felől érkező vizek is folyton táplálják és nedvessé teszik e mocsaras vidéket, melyen a tőzegképződésnek kedvező feltételei több helyen ma is megvannak. Dr. Mágócsi-Dietz Sándor e területre vonatkozólag a következőket irja. (Dr. Staub Mórnak jelentése a Magyar Természettudományi Társulat kutató bizottságának működéséről 1892-ben.)
„Mielőtt a Kanyapta lefolyását megnyitották volna, megvoltak a tőzegképződésnek kedvező feltételei. S hogy e helyen csakugyan kellett tőzegnek előfordulni, az Pokorny adataiból is kitünik, hiszen az ő közlése szerint Frankel Gyula kerületi orvos az ottani tőzegek használhatóságát ki is próbálta.
Nevezett kutató e területen tőzeget csak csekély mennyiségben talált Bodolló, Jánok és Reste közt az Égeres közelében, valamint Makranczon és a gombosi pusztán. Kutatásának eredménytelenségét a következőkkel indokolja: „Már Pokorny is megemlékezik arról, hogy e tőzegek „a pásztortüzek által meggyulladnak”. S valószinü is, hogy ha volt itt tőzeg, akkor a pásztorok azt tüzelték is, a midőn a tőzegtelep is meggyulladhatott. A nevezett községekben tovább is kutatva a dolgot, rájöttem, hogy a lakosok azon évek után, midőn a Kanyapta kiöntései miatt nem kaszálhatták le a völgynek különben hozzáférhető helyén sem a füvet, sem a sást, mi miatt az lábán száradt meg, a következő évre úgy vélték reményeiket biztosithatni, hogy az elszáradt füvet álló helyében felgyujtották. Nagyon valószinü, hogy ez égések alkalmával a különben is könnyen éghető zsombékok tüzet fogtak s ezektől azután a tőzeg is meggyulladt s lassankint elégett.
Szavahihető birtokosok és parasztgazdák is állitják, hogy a Kanyapta völgye több helyen is égett 1866 után, körülbelül a hetvenes évek elején. S hogy az égés nagy terjedelmü lehetett, abból következtethetem, hogy két télen át tartott s a terület különböző részén süppedtek a munkások a hamuba.”
A Kanyapta-völgynek nyugat felé mintegy folytatását képezi az almási völgy, melynek közepe táján a Nagytó és Kistó nevü mocsarakban a tőzegtelepek előfordulását szintén megállapitották. Ujabb időben a Torna-patak rendes lefolyást nyert és a Nagytó vize is immár le van csapolva. Ott, a hol régen csak káka és nád termett, most jó kaszálók vannak.
A diluviális képződmények leirásánál kimutattuk, hogy a Hernád-völgyének területünkre eső szakasza szintén vésett völgy. A folyó a diluviumban az enyiczkei fensíkon folyt és e magaslatról fokozatosan szállott alá mai árterületére. Ezen igazságot a kassai mély furások adatai is bizonyitják. Az 1895. évben egyszerre három artézi kutat furtak Kassán. Az első kut Lepesch és fiai czég sörgyárának udvarán van, Kassa nyugati részén, a diluviális terrasz alján, körülbelül 220 m. tengerszin feletti magasságban. Nevezetessé lett e kut azon kitörés által, melyet 1895. év tavaszán a kitóduló gázok okoztak. Iszapot, agyagdarabokat és ökölnyi kavicsokat dobott fel a kitóduló gáz 68 méter mélységből. A sörgyár épülete megrázkódott s ablakait a törmelék beverte. A rázkódást a szomszédos épületekben is oly módon érezték, mintha valóságos földrengés lett volna. A kutfúrást Zenovits kassai mérnök vezette. E kuttól kissé éjszakra fekszik Beyer és Bauernebl sörgyára előtt a második artézi kut, melynek fúrási munkálatait Zsigmondy Béla budapesti mérnök vezette. Ugyancsak ő fúratta a Hernád-ártéren a katonai kórház kutját is. Zsigmondy Béla a fúrópróbákat a kir. 431földtani intézetnek megküldötte és igy lehetővé tette a fúró által áttüzött rétegek pontos megvizsgálását.
Mindkét fúrólyukban feltárt rétegek kavics, homok, agyag, lignit és tufából állanak.
)
1. A kavicsok 27 m. mélységig a Beyer-féle kutban néha ökölnyi nagyságuak, közöttük azonban apróbbak is vannak. A fúrólyukak alsóbb szintjeiben ellenben kizárólag apró kavics fordul elő.
2. A homok mindenütt csillámos és különböző nagyságu szemekből áll.
4323. Az agyagok a felsőbb régiókban szinökre nézve sárgák, az alsóbb szintekben pedig, hol tufarétegekkel váltakoznak, szürke szinüek, a hol pedig nagyobb mennyiségü barnaszén-töredékekkel vannak keverve, csokoládé-barna szint vesznek fel.
4. A Beyer-féle kutban összesen 17 különböző vastagságu és minőségü lignitréteg van feltárva. A magasabb régiókban szenült fadarabok vannak s egy ilyen példány még 124 m. mélységben is előfordult. Másutt apró barnaszén darabkákat találtam az agyagokban. A szénnek és organikus maradványoknak nyomai a mélyebb szintekben, különösen az agyagokban, de a homokos rétegekben is sürün fordulnak elő.
5. A trachyttufa mindkét fúrólyukban jelentékeny vastagságu rétegeket képez. Minőségre nézve horzsaköves perlites trachyttufa, melyben quarczszemek és csillámlemezkék fordulnak elő. A fúrólyukak többi szintjeiben előforduló tufák minőségükre nézve ezzel teljesen megegyeznek, csupán az alkatrészek mutatnak minőségükre nézve némi különbséget.
Miután a fúrólyukakból kövületek nem kerültek felszinre, a rétegek korviszonyát kitüntető beosztást csak petrografiai alapon eszközölhetjük. Mindazon rétegeket, melyek a trachyttufákkal egy időben települtek, neogen koruaknak tartjuk s igy e rétegek a Beyer-féle fúrólyukban 15.17 méternél, a katonai kórház kutjában pedig 26.50 méternél kezdődnek. Felettök mindkét fúrólyukban laterites sárga agyagok kavicscsal és homokkal keverve és váltakozva foglalnak helyet. Ezen kavicsos, sárga agyagrétegek a Kassa felett emelkedő diluviális fensikon is előfordulnak, tehát ezzel egykoruaknak tekinthetők.
Végül a katonai kórház kutjában a sárga agyag és szürke, iszapos quarczhomok fölé 7 m. mélységig olyan kavicshomok és görgetegrétegek települtek, melyek a Beyer-féle fúrólyuk rétegeivel nem párhuzamosithatók és össze nem hasonlithatók. Ezek nyilván alluviális ártéri képződmények. A Hernád alluviumának vastagsága tehát 7 méter.
A Hernád-völgy fenekén kimutatott neogen-képződmények bizonyitják, hogy ez a völgyrészlet már a harmadkorban egy nagy mélyedésnek öble volt, a melyben e sedimentek leülepedhettek. A folyórendszer kialakulása után a Hernád mint folyó futván végig rajta, 30 méternyire véste be völgyét a leirt képződményekbe és ezzel a Hernád-völgyét mai alakjában alkotta meg.
A vármegye többi folyóinak, nevezetesen az Ida, Mánta, Bózsva, Ronyva és Ozsva mellékén is széles szalag gyanánt huzódnak a völgyfeneket boritó ártéri képződmények, melyek a nevezett folyók feltöltő hatásáról tesznek tanuságot, a kisebb patakok pedig, miként a Kanyapta mellékén, hosszan előrenyuló törmelékkúpjaikkal teszik hullámzatossá a völgysíkok széleit.
NÉPVISELETEK ABAUJ-TORNAVÁRMEGYÉBEN.
Miszlóka
(Molnár Árpád aquarelje.)
