Eltótosodott községek.
Eltótosodott községek.
A ma is túlnyomóan magyar vármegye még magyarabb volt a XVII. században. A két évszázadon át folyó háboruskodás azonban nagyon megritkította a népet. Ezenkivül sok református is elvándorolt, midőn I. Lipót kormánya alatt üldözni kezdték őket. Az üres telkekre Sárosból és más vidékekről tótokat telepitettek a földbirtokosok, különösen a Kassa körül fekvő falvakba, melyek lassankint úgyszólván teljesen eltótosodtak, és csak a legutóbbi pár év óta kezdenek ismét magyarosodni. Ez eltótosodott községek nevei élénken tanuskodnak magyar eredetük mellett; a számos magyar családnév pedig a mult században a központi kormány által jó szemmel nézett, 372az 1849-et követő abszolút kormányzat által pedig nyiltan támogatott eltótosodás bizonysága. Bárcza, Benyék, Bernátfalva, Buzafalva, Csontosfalva, a két Tőkés, Gecse, Haraszti, Három-Bölzse, Kassa-Béla (a régi Szentvérképe), Kassa-Ujfalu, Királynépe, Kis-Ida, Lengyelfalva, Lőrinczke, Széplak stb. régi magyar községek lakói ma nagyrészt tótok. Köztük nagy számmal találjuk a következő magyar eredetü családneveket: Makó, Varga, Halász, Peres, Lengyel, Lőrinczi (Benyéken), Köteles, Beli, Buczkó (Bocsárdon), Takács, Pásztor, Kormos, Rácz, Tóth, Varga (Bölzsén), Bakaj, Bernát, Gaál, Kovács, Szabó (Bukóczon), Buzoga, Horváth, Lángos, Lovász (Buzafalván), Csigás, Estók, Fábián, Juhász, Kondás, Majoros, Lovász, Nagy, Takács, Varga (Gecsén), Jobbágy, Juhász, Kékes, Kovács, Kurta, Majoros, Tóth, Zöldi (Gönyűn), Szarka, Barna, Kovács, Óriás, Nevelős, Miklós, Balogh Búza, Liptai (Hilyón), Ferencz, Tormási, Lőrincz, Farkas, Lukács, Béres (Kassa-Bélán), Pápai, Lengyel, Gazdag, Radácsi, Orosz, Nagy, Rimai, Bálint, Balázs, Hadnagy, Csontos, Pásztor, Béres (Kassa-Ujfalun), Tóth, Bodnár (Királynépén), Kajáthi, Majoros, Varga, Szepesi (Koksó-Baksán), Boldizsár, Dankó, Bácskai, Lábas (Miszlókán), Tóth, Takács, Bodnár, Orkuti, Csuti, Lovassi, Szenderi, Radácsi, Hegedüs, Orosz, Lukács (Alsó-Olcsváron), Takács, Fazekas, Kövér, Bodnár, Dargai, Gergely, Közép (Ráson), Bálint, Nehaj, Beli, Keresztesi, Majoros, Tóth, Ordas, Forgács, Rozgonyi, Andrási, Ádám, Lengyel, Ferencz, Régi (Rozgonyban), Forrai, Eperjesi, Lengyel, Nagy, Bodnár, Katona, Fogmeg, Béres, Búza, Szabó, Varga, Halász (Tihanyban). Az alig néhány százalék kivételével tiszta tót Ujfalu, Rozgony, Olcsvár, Rás, Tihany községek uralkodó magyar nevei szomoru emlékei az erőszakkal vagy közömbösséggel előmozditott elmagyartalanításnak. E régi magyar községek megmagyarosítása tehát nem lesz egyéb, mint a történeti állapot visszaállítása, és a kassavidéki eltótosodott lakosok, a kik mindinkább tudatára jutnak magyar voltuknak, nem is állanak ellen a magyarositó törekvésnek. E községek megmagyarosítása tehát, ha a magyar nyelv terjesztése az egyházak részéről is kellő támogatásra talál, csak rövid idő kérdése.
