Sertés.
Sertés.
A megye sertéstenyésztése virágzónak nem mondható, bár a kassai sódarok hirneve Magyarország határait jóval túlszárnyalja és a kivitel is meghaladja az évi 4000 métermázsát. Míg azonban csupán Abaujvármegyének sertésállománya 1858-ban 36,756 drb volt, addig 1880-ban Abauj-Torna vármegyének sertésállománya együttvéve is csak 20,074 darabból állott. Az apadás tehát legszembeötlőbb valamennyi állattenyésztési ág között, a minek egyik oka az is, hogy a kassai húsfüstölők csakis fiatal, egy éves sertéseket vágnak, s igy ennek magas ára lévén, minden fölösleges fiatal sertést értékesítenek.
A megye területén a sertéseknek nagyban való tenyésztése nem igen szokásos; nagyobb szabásu kondászatok csak elvétve találhatók. A sertés minőségét illetőleg a magyar mangalicza van legáltalánosabban elterjedve, különösen a sík vidékeken. Hegyesebb vidékeken az u. n. hegyi sertés található, a mely a lengyelekével azonos, vagy pedig annak mangalicza sertéssel való keresztezése által keletkezett. A kassai húsföstölők az ilyen hegyi sertéseket kedvelik leginkább, mert ezek szolgáltatják a legizletesebb, nem túlzsiros, de puha rostu sonkákat. Kassán és annak közvetlen vidékén a kassai gazdasági tanintézet kondászatából kiindulólag az angol berkshirei sertés kezd rohamosan terjedni.
Tekintettel arra a körülményre, hogy az utóbbi öt év leforgása alatt a kassai piaczon a sertéshús ára métermázsánkint körülbelül 10–12 forinttal emelkedett, az itteni viszonyoknak megfelelő sertés tenyésztése nagyon jövedelmezőnek mondható, s igy a sertés-létszám hanyatlása egyáltalán nem indokolt. Az itteni viszonyoknak pedig megfelel minden gyorsan fejlődő és húsra hizó sertés, leginkább tehát az angol hússertések. Magyar mangaliczát, különösen a megye északibb részeiben, senki sem keres.
A kassai húsfüstölők szükségletét Abauj-Tornavármegye nem lévén képes fedezni, a megye területén meglehetős élénk sertéskereskedést űznek s többnyire hegyvidéki sertéseket hoznak be. E tekintetben különösen a kassaujfalusiak tünnek ki, a kik jóformán kizárólag sertéskereskedésből élnek. Ezek maguk vágják le az általuk feljavitott sertéseket, a sonkát a húsfüstölőknek adják el, a húst pedig a kassai és eperjesi piaczokon értékesítik.
