Bethlen levele Alvinczihez.
Bethlen levele Alvinczihez.
Az nagy fervor nagy hirtelen megváltozék az emberekben, az hadakozást megunák az uri és nemes rend mindjárt, látván és vévén eszekben, hogy nem egy-két hét alatt mehet végben hazájoknak egy római császár keze alól való szabaditása, nem az német idejében szokott forma szerint kell hadakozniok, zsoldosok állatások által, hogy magok honn nyughassanak: hanem személyekben való praesentiájokat kévánják az hadakban, és nem akkor mehetnek haza, a mikor akarnak; fáradságot, nyughatatlanságot, sőt vérek ontását is kelletik hazájokért netalám szenvedni, – megsokallták, bokrosan kezdének tanácsot tartani, de annál inkább elrémülének, meghallván az prágai infelix pugnát, exinanimes facti sunt quam plurimi, és némelyek quaesitis coloribus házokhoz kezdének búcsuzni, némelyek kétségben esvén, Káin módjára az Istennek hatalmas ereje és gondviselő irgalmassága felől, palatinussal conjungálák magokat és veszedelemre conjurálának, nem emlékezvén meg az én ő érettök felvett hadakozásomról, életemnek periditásáról. Mindnyájan eloszlának magamat hagyának kevés fizetett népemmel.
Mint állattam strázsát, és éjjel-nappal mint harczoltak az megnevezett kevés vitézim császárnak Bakoival levő egész ármádája ellen, hatodfél holnapig tartóztatván őket Magyarországban valló irruptióktól, kegyelmetek jól emlékezhetik reá, mert jut eszemben, hogy az karácsony ünnepén kegyelmed is Szombatban nálam volt; és mikoron elől, oldalul és hátul gyujtott nagy tüzek miatt ott bátorságosnak lenni nem láttam volna, kényszerittettem alájönni Kassára; circa 13. avagy 14. Maji érkezvén, 18. Junii onnét mely néhány magammal kényszerittettem kiindulni, hallván az ellenségnek Putnokhoz érkezését, Kassa alá menő szándékát, hogy annak obviálhassak és reám nézve az státusokat is serénbe vehessem mellém való jövetelre: kegyelmed jól emlékezhetik arra is; de ez kevés napok alatt is volt-é nyugodalmam Kassán? Isten és kegyelmetek itélje meg. Bornemissza János hivünket, mely nagy főtöréssel indithattam Ujvár segitségére; rajta esett infortunium miatt ujabb segitséget mely nehezen s mennyi gonddal, búval conscribálhattam melléje, kikkel felmehessen. Ujvárnak megtartásában menynyi éjjeli-nappali fáradságom volt; sok aranyimat és munitióimat néhány izben expediáltam Ujvárban. De ennél keservesebb és nehezebb vala, hogy amaz gyalázatos grátiát (melynek kezdete is ez vala, ha jól emlékezem reá, essi absqueulla praebita occura stb.) minden statusok örömmel elveszik vala, nem gondolnak vala semmi gyalázatos hirben-névben való eséssel, hazájok szabadságának labefactatiójával, az isteni igaz tiszteletnek, vallásnak megromlásával; eszekben sem jut vala azelőtt 9 és 10 hónappal concludált unióról (melyet az pápisták igazán neveztek volt unni jónak) Ferdinánd császár királyságának in aeternum renunciálisáról; megsem emlékeznek vala akkor, hogy én választott királyjok vagyok: mert körmökre égett vala, és nem hihetik vala abból az labirinthusból való emergálásokat 504különben, hanem ha császár hüsége alá redeálnak ismét és liberae dispositioni ejus submittálják magokat, mint az morvaiak. Mely akkori bolondoskodásnak ha én Isten vezérlése által egyedül nem állok vala ellene és reá bocsátám vala őket, s megengedtem volna elvételét annak az gyalázatos és minden szabadságoknak az által való örökké elnyomatandó gratia-levélnek: bizony nem különben jártak volna eddig az morvaiaknál, bécsieknél és ausztriaiaknál. Gondolkodjék az aránt kegyelmed, hogy ha magamat megengedtem volna koronáztatni, mennyivel vallottam volna nagyobb szégyent; semmivel sem volna mostan az én állapotom is jobban az Fridericusénál.
***
Kassáról való megindulásom után az Uristen az ő nagy hatalmát akarván megmutatni én általam, erőtelen és tudatlan férge által; azt az nagy ármádiát és abban bizakodó, felfuvalkodott nagy embereket megszégyenité, megrémité, elfuttatá, dissipálá, – az 35 ezer emberből (kik Ujvár alá jöttek vala) 9400 mehetett el az én elérkezésemig, az többi elveszett ki igy, ki másképen, Pozson alatt annak is jó részét az Isten az mi fegyverünk által végzé el; mi voltunk Isten által az győzedelmes felek; mégis 18. gyülést tartának az urak és vármegyék, erőltetvén, hogy én kérjek császártól békességet. Mely kivánságnak nem látván fundamentumát, sőt igen nagy gyalázat nélkül, hoy az nem is lehetne, nem annuáltam ő kegyelmeknek, sőt totus contrarius voltam, várván az jó occasiótól, melyet látván, hogy emelkedni nem akarok, legelőször is Rákóczy György uram jöve haza feleségének feje fájására is avagy partussára. Látván, hogy sem az magok javára, tisztességére, sem az én becsületemre nem néznek, hanem utcunque csak lehessen békességek, semmivel sem gondolnak: kényszerittetém az gyalázatos conditiók szerént császárral megbékélni nikelsburgi tractatus idején, nem ugy mint én kivántam volna régben, ha az tatár had szintén kellete korán nem érkezik vala; mert minden egyenetlenségeket, intentumokat és hadakozáshoz való kedvetlenségeket az magyar nemzetnek császár és tanácsi jól értették, tudták azt is, hogy Ujvár és Pozsony alá erővel vitték őket, sőt az gratia levelet mily örömmel acceptálták volna; melyre nézve tudta császár maga hatalmát őrzeni, ha mi Istentől nekünk engedtetett aurea occasioval élni sem akartunk, sem tudtunk. Mely nehezen retineálhatánk Kassa várossát kezünknél, jól tudja kegyelmed, mennyit igérnek vala érette: bizony nem az proventussáért, sem hozzájok való szeretetekért, hanem boszujoknak rajta való ultióknak kivánságáért.
SZALÁNCZ VÁRA.
(Saját felvételünk)
***
Nállam nélkül is a török qualemcunque pacem látván, hogy akár concludálni; considerálván állapotomat, mellém jött német segitségnek két része meghalván, a generálisok is közülök kihalván, fizetlenek, ruhátlanok a télhez, fegyvertelenek levén, és nagysokan császárhoz igyekezvén közzülök deficiálni, magunk hadainak állapotjuk abban levén, amint feljebb előszámláltuk: nekünk ugy tetszett, s most is ugy tetszik, jobb volt megtartanom nemzetünket szabadságánál, religióinál az előbbeni végezések szerint (azokból keveset remittalnom), hogysem mindenestől fegyverek alá, praedára, utolsó veszedelmével bocsátanom. Mert mikoron a magyarok velem egyenlő akarattal oly szivvel, amint én, fogták volna a magok szabadságok és hazájok oltalmát; bizony – szómmal mondom és irom, – hogy nem volna mostan ennyi szakadás köztünk.
Megnyugtatja ezután Alvinczit, hogy a béke föltételeit (conditióit) ő mint keresztény emberhez illik, szigoruan megtartja, ha a császár is megtartja, de ha a császár megsértené a föltételeket, maga parancsolná a rendeknek, hogy fegyvert fogjanak, noha soha sem kivánta felülésüket igaz ok nélkül. Ezután megnyugtatja a széplaki apátsági jószág felől, így folytatván levelét:
505A jószágok állapotját a mi illeti, az is ebben (a conditiókban) vagyon, hogy valakinek valakinél eddig inscribált jószága felől valami végezése vagyon, akárminémü az olyan jószág, abba marad, és kezéből senki nem tartozik remittálni, mint verbi gratia Bornemissza Jánosnál való jószág felől Petének végezése vagyon velem: ergo kezénél maradt; a papok jószága felől végezésem vagyon, kit széplaki jószágnak hivnak, ergo kegyelmednél is megmarad, s igy egyebeknél is.
